Azt hiszem, a kedvenc évszakom az ősz (meg a tavasz, de erre csak idén ébredtem rá.) A sárga-vörös-barna színű ősz. Amikor még van ereje a napnak, de már jólesik egy kiskabát vagy puha pulcsi. Őszi csaj vagyok, talán ezért. (Mondjuk a tavaszt is szeretem, s mióta a lányok megvannak, van időm rácsodálkozni a szépségeire is.)

Az esős, locspocsos, aztsemtudommitvegyekfel őszt viszont nem szeretem. S milyen az ősz? Esős, locspocsos, és azt sem tudom mit vegyek fel....és mit adjak a lányokra. Mert az esőnadrág megvan, de a csizma, ami irtó helyes, s kb- egy hete kinéztem, nem kapható a lányok méretében. Mindig ígérik, hogy majd ekkor, majd akkor. Kicsit Az öregasszony és a halál mese feelingje.

Ma is ezért kerekedtünk fel a lányokkal. Még szerencse, hogy Ági és Zara is jött velünk, mert ugyan csizma ma sem volt, volt helyette a bababolt előterében benti játéktár, amivel irtó jól elszórakoztak a lányok, meg lett belőle gyurmavétel is (pedig van főzős gyurma receptem is, csak ételfestékem nincs).

Aztán bevásárlás után volt ebéd, alvás, ébredés. Nyűgösen. Rebi. Sehol sem volt jó neki. Bágyadt volt, elesett, mint a kismadár. Míg teregettem, a kanpéra fektüd, s nézte a Gyerekdalok és Mondókákat (Janka a csipeszeket adogatta). Aztán ő még nem tudta, mi következik, én már hallottam, úgyhogy gyorsan fölkaptam, s jobb híján a kezem tartottam a szája elé, amíg kiértünk a fürdőszobába. Hát ez volt a baj. Kijött az ebéd. S ahogy távozott,úgy lett Rebus vidám. Úgyhogy leütlünk játszani, gyurmázni. Élvezték. Nagyon. Gyártották a kis kezek a gombócokat, s a kis szájak adták a parancsot, mi készüljön anya által.

Hogy teljes legyen a kép, este nem felül, hanem alul távozott szokatlan állagú anyag, úgyhogy Rebi most megfigyelés alatt áll. Remélem csak múló rosszullét, s holnapra már kutya baja lesz.

Egy gurigázós, gombóc-formázós videó:

Meg egy kép a művésznőkről: