Ma kéthónaposak a lányok. Épp a minap nézegettem végig a születésükor készült képeket. Rengeteget változtak. A műtőben vacogva megpillantottam őket, ahogy egyenként vitték megtörölgetni, bebugyolálni őket, majd a vállamra tették a két szuszogó csomagot. Mennyire picurkák voltak. Ma már el sem tudom képzelni, hogy fértek el bent a pocakban. Naponta rájuk csodálkozom, amikor alszanak vagy épp csenben nézelődnek, hogy: Jé, ők az én kislányaim, anya vagyok. Eltelt két hónap, és szerintem az elkövetkező 2 hónap is legalább ilyen gyorsan fog elszaladni.
A hóforduló örömére le is mértük a lányokat:
Rebeka: 4370 gramm, 56-57 cm.
Janka: 4190 gramm, 53-54 cm.
És hogy milyenek a mi kéthónaposaink? Ikrek, de nem hasonlítanak. Ellentétei egymásnak külsőleg-belsőleg egyaránt. Janka a kicsi, barna bőrű, hosszú feketeszempillájú izgő-mozgó csajszi, tiszta apja. Gyanítom, vagány csaj lesz, minden rosszaságben nyakig benne. Rebus nyúlánk, fehér bőrű, kék szemű, nyugodt nő, aki szeret csendesen nézelődni. Nagyon érzékeny, sokkal gyakrabban sír, mit a húga. Előszeretettel utánozzuk apával, ahogy legörbíti a száját és csendesen sírni kezd. Janka ebben is az ellentéte. Ő nem ismeri az átmenetet a csendes sírás és a fülsüketítő üvöltés között. Viszont sokkal rikábban él ezzel az jelzőrendszerrel. Néha úgy tűnik, hogy ő a követelőzőbb, holott ha jobban belegondol az ember, inkább Rebus az, aki kivívja magának a figyelmet. Itt van például a felkelés: Janka csendesen nézelődve (vagy épp elszunyókálva) ki tudja várni, amíg az ő fürdetése után Rebus is megfürdik. Csak ezután jön a közös kajci. Fordítva sajnos nem megy. Olyankor, amikor Rebus ébred korábban, gyorsan megfürdetem, cici, pótlás, utána jön Janka, aki - ha fel is ébred - az esetek többségében megvárja, amíg sorrakerül.Az alvások előtt viszont Rebus a nyugodtabb: fél órát-órát is tud csendben nézelődni (kivéve este). Janka viszont rögtön visít, ha bizonyos időn belül nem látogatja meg az álommanó.
Pár hete előszerettel "gyalogolnak" álmukban az ágyban. Legtöbbször fönt a fejvédőnél találom meg őket, a fejüket belefúrják az anyagba. Talán a méhbeli állapotot idézi számukra. Ebben legalább hasonlítanak. Janka mozgékonyabb, Rebus nyogodtabb. Úgy tűnik ezt a szokásukat is hozták magukkal a közös albérlet időből. Már akkor mondtam apának, hogy Janka kislánytornára fog járni, Rebus meg a könyvtárban fog csücsülni.
Mosolyognak is már. Rebeka gyakrabban teszi: ha föléhajolok, a pelenkázón, (azóra vigyorgónak hívjuk ezt a helyet) vagy evés után pihenve az ágyon. Janka még csak most próbálgatja a mosolygás "ízét".
Igazi gögyögést még ne produkálnak. Legalábbis olyat, amit én annak gondolok. Adnak hangokat a síráson kívül, ami ennek lehet az előfutára. Már nagyon várom, az igazi kis hangokat.
Szóval kéthónaposak. Nőnek, változnak. Én meg csodálkozom. Rajtuk-magamon. Rajtuk, ahogy nőnek, okosodnak; magamon, hogy válok, formálódok egyre inkább anyává .Lelki értelemben, mert fizikailag már az vagyok...két hónapja.
Utolsó kommentek