Valamelyik nap eszembe jutott, amit jó pát hónappal ezelőtt L. mesélt. Közös ismerősünk felesége említette meg neki egyszer beszélgetés közben, hogy a szomszédasszonya szintén hasonló korú babával van otthon, mint ő. A lány/csaj/asszony állandóan dicsekszik, hogy az ő csemetéje már mit tud, ezzel jól felidegesítve E-t. És nemcsak azért, mert Sári nem ott tart(ott) ahol a szomszéd gyerek, egyszerűen a dicsekvés tényéért.
Nos, azt hiszem én is nyugodtan felhúzhatnám a szomszéd anyukát idegileg, de nem teszem. Nemcsak azért, mert Emília egy hónappal fiatalabb a lányoknál, meg amúgy is kb. eddig kétszer találkoztunk, hanem mert nem örülök annak, hogy áll a baba. Azaz Janka. Meg Rebus is. Túl korainak tartom. Azon még csak-csak túltettem magam, hogy nem kúsztak (sokat), hanem inkább mászásra erősítettek rá, szintén idejekorán. De az, hogy felállnak 7 hónaposan, megdöbbentett. Annak ellenére, hogy én is korán csináltam mindent.
Janka két hete feltérdelt, múlt héten egyszer felállt. Hümmögtem is rá egyet. Utána "elfelejtette", nem csinálta pár napig. Aztán csak belelendült. Először a kiságyban lefekvés előtt bámult át Rebushoz (még jó, hogy aznap végre hosszas könyörgés után L. lejjebb tette az ágyrácsot), vajon mivel üti el a tesó az időt így fürdés és hami után. Mondtam is neki, ha így halad két évesen már a maratont fogja lefutni. Szóval pihenjen, nem az a cél.
Két-három napja viszont már az ágyon kívül is megcsinálta. Belekapaszkodott a kiságy rácsaiba és felállt.
Rebus csak nézett (Á, szóval így s lehet?), megjegyzett (Juca szavaival élve: szkennelt). Láttam már akkor, ebből koppintás lesz. Lett: először feltérdelt, s tükörképével incselkedett alvás helyett, tegnap este viszont már fel is állt. Kicsit esetlenül ugyan, de áll.
Szóval nem örülök. S nemcsak azért, mert vagány Janka állás közben egykezezik, sőt forgolódik, hanem mert térdelésből eldőlve is akkorát koppan a buksi, hogy nekem fájdul meg a fejem.
Aztán a nagykönyv szerint később kellene csinálniuk. Csak sajnos az én lánykáim azt nem olvassák. Így térdelnek, állnak. Én meg figyelek, mikor olyan a helyzet, hogy közbe kell avatkoznom. És estére hulla vagyok.
Utolsó kommentek