Vannak jobb és vannak rosszabb napjaink. Az ikres rossz napokat senkinek sem kívánom, mert kutyanehéz. És mostanában -sajnos- egyre gyakrabban jönnek a rossz napok. Én meg egyre rosszabul veszem. (Merülnek az elemek.)
Például tegnap. Kezdődött azzal, hogy éjjel magunk közé vettük mindkét csajszikát, mert ment a nyűglődés. Hát így sem lett sokkal jobb a helyzet, mert ugyan nem kellett félpercenként átmenni hozzájuk, de aludni sem tudtunk igazán. Janka negyedóránként nyöszörgött, Rebus meg körbe-körbe mocorgott. Hol a lába, hol a feneke volt a számban. Nem beszélve a matrac szélén nekem jutott 20 cm-ről. Kényelmes kis fekhely.
Reggel már rendesen köhögött is a nagyobbik, Jankának meg az orra folyt. Szóval vagy megfáztak, vagy a játszón/Ringatón kaptak el valami nyavalyát. S bár Rebus nőnemű, betegség idején mégis úgy szenved, mint egy hím. Ráadásul fogzik is: a bal alsó-felső hármasa egyszerre bújik.
Ennek jegyében nem is a szokásos módon viselkedtek, hanem mint két miniterrorista. Ha épp nem nyűglődött valamelyik az ölemben (jellemzően Rebus), akkor vagy egymással veszekedtek (mindig az kell, ami a másiknál van), Janka ráadásul a kanapén szétöntött fél pohár vizet (még jó, hogy nem cukros lőtymőt kapnak inni), vagy pakoltak. Például a gardrobból, meg a pelenkázós szekrényből. A használatra szépen formára hajtott pelusokat. Mindet. Kb. negyed órás munka összahajtogatni, vastagság szerint oszlopokba rendezni. Meglátva bőgtem is egy sort, komolyan. (Utána meg fényképeztem..:))
Rendetlenség és rend
Alig vártam, hogy megérkezzen a felmentősereg. L.-sal aztán kimentünk az udvarra, majd az utcán is sétáltunk egy kicsit. Vacsi, fürdés, s a diavetítés alatt el is szenderedtek L. ölében. (Igaz, hajnali negyed kettőig hol az egyik, hol a másik ébredt. Ma reggel pedig - az átmulatott éjszaka után- még visszakéreckedek aludni: Janka fél 8-tól fél 10-ig, Rebus 8-tól fél 11-ig aludt.)
Nem is látszik, hogy betegek
Utolsó kommentek