...na nem csücsültünk le, de sétáltunk ma is,tegnap is. Én nagyon élveztem azt, ami tök természetes. De nem nekem. Adott ugye a negyedik emelet. Ez még önmagában nem lenne gond, hisz van lift. Igen ám, de a liftbe nem fér be kinyitva a 17 kg-os ikerverda. Így,ha egyedül vagyok, szinte esélyem sincs lejutni az utcára. Hacsak nem úgy, hogy leviszem a kocsit darabokban a földszintre (esetleg össze is szerelem). Visszaliftezek a lányokért, akik már a mózesben fekszenek nyakig bebugyolálva. A két lányt felkapom, majd az ajtózáráson túljutva (le kell tennem mégegyszer a mózeseket... de mire, hogy ne legyen koszos az alja?!) megpróbálom magam bepréselni a liftbe, vagy két kezemben (most) 4-4 kilogrammal egyensúlyozva legyalogolok a földszintre. Közben nagyokat fohászkodok az égiekhez, hogy
1. a járgány a helyén legyen.
2. visszafelé is működjön a lift.
Csajok be a kocsiba...és indul a móka. Visszafelé ugyanez, csak fordítva.
Tegnap és ma hárman indultunk sétálni a két csajjal, így könnyű volt a lejutás, a verda is lekerült, a bugyim se lett vizes, a csajok sem melegedtek bele a bundazsákba.
Szombaron a Városligetben, ma a Margitszigeten toltuk a Herkit. Ma a lányok túlestek a BKV-s tűzkeresztségen: trolival mentünk végállomástól végállomásig.
Szóval jó volt, jól esett. Már most azon töröm a fejem, hogy fog-e menni egyedül is. Muszáj lesz. Fitnesszbérletre már nem is kell költenem..max. csontkovácsra vagy masszőrre.
Utolsó kommentek