Eltelt 8 hét. Talán még napirendnek is nevezhető valamink is van, ami azért van, hogy felboruljon. Szóval lazán és rugalmasan kell kezelni. Talán azért küldött a sors két gyereket, hogy én a racionális, kiszámítható dolokat kedvelő, aki akkor érzi magát biztonságban, ha tudja, mi a következő lépés, kicsit lazuljak ezen a téren és hallgassak jobban az ösztöneimre, hagyjam hadd folyjon minden (majdnem) úgy ahogy épp akar. Ki tudja?
Szóval eltel 8 hét. Volt segítség, méghozzá óriási: sütött, főzött, takarított, vasalt. Ha egyszerre ébredtek a csajok -és ez a gyakori- segített körülöttük. Ki volt nyalva a seggem, na. Ez persze az első pár hétben irtó természetes, főleg két egykorú gyerek anyukájaként tudtam nagyon értékelni, hogy tényleg csak arról szól a nap, hogy a lányokkal ismerkedünk, próbálgatjuk, hogy fog menni egyedül, hogy nekik is jó legyen, és az anyjuk se legyen se depressziós, se zombi.
Tegnap viszont hazautazott a segítség. Néha el-eljön majd, de most már nekem kell megoldanom a háztartás ügyes-bajos dolgait. Ma ki is próbálhattam, hogy megy. Mit ne mondjak, elég fárasztó volt.
A csajok fél hét körül ettek, majd visszaszundiztak. Én is ettem, zuhanyoztam. Főzés első felvonása: húspárolás, zöldségpucolás, közben fejés. Fejés után feltettem a levest főni. ripsz-ropsz el is telt az idő: fürdetés, etetés, hagytam kicsit nézelődni őket, majd be az ágyba aludni. Újabb fejés, majd főzés második felvonás: rántott husi sütése, rizibizi főzése. Közben, hogy azért ne legyen minden kerek, Janka rázendített.
Az ebédet sem sikerült egyben lezavarni: leves-etetés-második. Itt már L. is besegített. Amíg megettem a rántott husit, addig megetette Rebekát. Na, ezután elindult a szokásos délutáni nyűg (felvátva vagy együtt), ami egészen fél nyolcig tartott evéssel - kicsi nézelődéssel- még kevesebb alvással tarkítva. Azt hiszem, vagy növesztenem kell még minimum 2 pár kart vagy felveszek valakit. Mivel egyik sem lehetséges, így marad a vizes bugyi, a futó lakás, a még délután is kócos haj...és az S.O.S. szobafogság.
Szerencsére L. elmosogatott, már csak fürdenem kell...és a tv-t sem kell bekapcsolnom, hogy álomba ringasson az esti film.
Utolsó kommentek