Azt hiszem, szerencsés vagyok/szerencsések vagyunk. Jól (s)ikerültek ezek a gyerkőcök. Ezt naponta bizonyítják is nekem/nekünk. Például az alvással kapcsolatban is.
Tegnap oltásra mentünk. Az elsőre. Valamikor el kell kezdeni. Hát mi belecsaptunk a lecsóba, rögtön kettőt is kaptak a lányok: a kötelező mellé beadattuk a Prevenart is. Volt ám sírás, de hát nem is fakírokat vittem én oda. Janka -aki a csípőszürést végigrötyögte- kezdte el a sírást, pedig a tű még sehol sem volt. Rebus csendesen végignézte, ahogy a doktor néni előkészíti a szurikat, és csak a szúrás után kezdett el sírni...méghozzá elég keservesen. Ebben ő amúgy is nagyot tud alakítani.
Itthon aztán indult a borogatós móka. És persze a lázat megelőzendő, kúpot is kaptak a lányok. Jankánál olyan jól sikerült a kúp beadása,hogy azon mód ki is jött egy jó nagy adag kaka kiséretében. Szégyen-nem szégyen két fogpiszkáló segítségével kikotortuk (Hogy hívják a kínai vécépucolót? Matat a kakiban)...nagy kincs ám a lázcsillapító kúp, főleg, ha kevés van belőle itthon. Leöblítés után már csusszant is vissza a popsiba. Nem is lett lázas a lány. Rebus is megörvendeztetett minket a kakival, s bár már eltelt annyi idő, hogy felszívódjon a kúp, az ő produktumát is átvizsgáltuk, biztos ami "hótziher". ÉMár nem volt meg. Ezunán nem sokkal indult a nyüzsi. Rebus -aki gyanítom színésznő lesz...leginkább tragika szerepekkel- szinte nem is aludt az etetés után. Negyed-fél óra alvás után szinte odakönyörögte magát mellém az ágyra. Nemsokára Janka is mellettem landolt. Így feküdtünk hármasban az ágyon: Rebus odabújva hozzám, Janka meg cumival a szájában Rebus mellette, közös pléd alatt. Kis nyűg után mindkét csaj elszenderedett, velük én is.
A délutáni előzmények ismeretében lelkileg felkészülten vágtunk neki az éjszakának. Tuti ébresztő lesz óránként, sírás..Rebus -valószínű leszakadó farzseb szájával- még rá is tesz egy lapáttal, hogy jobban sajnáljuk..ezt amúgy is nagy tökélyre fejlesztette.
A csajszik 7-8 között ágyba be, zenélő forgó félhúzva (jó sokszor), szunya. És elaludtak. Mi meg tévéztünk. Én duhaj voltam, a délutáni alvás után volt erőm végignézni a filmet. Közben vártam az ébrszetőt. De csak nem keltek És éjfélkor sem, amikor felébredtem és fejtem egy adag tejcsit. Majd csak 3 körül riadóztattak, hogy a belügyminiszter a kaját követeli. Utána 7-ig húzták a lóbőrt. Reggel meg -fürdés előtt- mindkét csaj óriási mosolyban tört ki a pelenkázón. Na, ennyit a nyűglődésről.
Szóval ezért (is) vagyunk mi szerencsések. Oltás ide-oltás oda, volt alvás, mint ahogy eddig két hónap alatt két alkalom kivételével minden éjjel. Még csak szavalni sem kell (Balázst Jankára vagy Rebusra változtatva) nekik. Hagynak minket (vagy apát, mert ugye én fakultatív programként fejni felkelek...néha kétszer is) aludni, csak egyszer kérnek enni.
És hogy teljes legyen a kép, ebben voltak a doktor néninél:
Utolsó kommentek