Azok, akik (első babát váró) kismamaként azt mondják, nem bújják a babafejlődési oldalakat és nem hasonlította össze mások hasonló korú magzatával , azok vagy nem mondanak igazat, vagy nagyon lazák. Esetleg tojnak arra, hogy fejlődik odabent az a kis élet. Gyanítom ők vannak kevesebben.
Aztán a többé-kevésbé végigaggódott hónapok után elérkezik a nagy nap, megszületik a csemete. Jönnek az újabb aggodalmak. Eleget eszik? Miért alszik ilyen sokat? Miért alszik ilyen keveset? Miért nem csinálja még ez vagy azt? Mert ugye a szomszédé, a barátnőké vagy az internetes fórumtársaké, már ezt is, meg azt is tudja. És ezt még lehet fokozni, ha az embernek két egykorú kiskorúja van. Főleg ha kétpetéjűek, hisz ők igazából „csak” testvérek, épp csak ugyanabban az évben, hónapban, napon látták meg a napvilágot. Az egyik már tartja a fejét, ha a hasán fekszik, sőt, már át is fordul, míg a másik már attól üvölt, ha átfordítja az ember. Az egyik állandóan „dumál” (gagyog-gügyög) széles mosolyokkal kísérve, míg a másik komoly képpel néz ki a fejéből. Anya, -azaz én- aggódósra kapcsol. Biztos rendben van ez a gyerek? Biztos jól nézte a doki, és minden rendben van vele? Mi van, ha téved? Aztán jön az önszuggeszció: minden rendben, nincs két egyforma gyerek. Az egyiknek hamarabb nő ki a foga, mint a másikak, a másik meg előbb áll fel és indul el, mint az, aki már három hónaposan vámpírt játszik a cicin. De azért anya figyel. Ha esetleg mégis szakember kell, az idejében legyen. Aztán meg ki tudja, lehet, hogy a most vadul forgolódó 3 hónapos egy teljesen átlagos ember, a kis hátrányban lévőből meg egy új Ónodi Henrietta vagy Marie Curie lesz. Ha mégsem, az sem baj. Csak fejlődjön boldog, kiegyensúlyozott emberkévé, aki tudja, mit akar az élettől. Aki meg tudja védeni magát, ugyanakkor kedves, melegszívű barátságos ember. Ennél kívánhat többet egy – hol aggódó-hol laza egyből kétgyerekes anya?
Aztán az ominózus gyerek 2 nap alatt „behozza” hátrányát (március 1-2.) Szélesen mosolyog anyjára, versenyt kuruttyol a testvérével…és az ebadta lusta kölyke, nem megemeli a fejét és úgy szemlélődik? És akkor nevesítsük is: Rebus, aki már legalább három-négy hete egő-zik és hőő-zik, vigyorog, könyököl már vagy 2 hete, Janka az, aki mindezt csak tegnap óta műveli, de úgy tűnik, nagyon élvezi.
Utolsó kommentek