Tegnap a húgom felajánlotta, hogy felugrik hozzánk, lesegít az utcára, csak menjünk már, használjuk ki a szép időt. Ő ment tovább a másik irodába, én meg tologattam a lányokat.Megbeszéltük, hol, mikor találkozunk és akkor visszafelé is segít. Eddig csak pilláztam, mikor olvastam vagy hallottam az ikres szülők kontra járókelők humoros vagy épp tapintatlanba hajló (idegenek részéről) párbeszédét. Velem eddig csak egyszer történt meg (blogon írtam erről), hogy ilyen megtaláljon. Azt nem is vettem eddig ebbe a kategóriába, hisz amúgy is beszélgettem egy kolléganőmmel, az illető csak mellesleg állt le mellénk. De tegnap megvilágosodtam. Ha az ember ikres kocsival leáll valahol az utcán, kvázi várakozik (főleg egyedül), akkor többen éreznek kényszert arra, hogy belessenek és még kérdezzenek is. Na, így jártam tegnap. Várom a tesóm, félárnyékban. A csajok meleg bundazsákban (még nem vettem vékonyabb rucit a sétákhoz), szóval abszolúte nem fáznak.Nő jön, megáll, benéz:

- Ikrek? (Nem, csak az egyensúly miatt van benne a szomszéd kölyök.)
- Igen.
- Fiúk? (Miért gondolja mindenki egy piros kocsiról, piros bundazsákokkal azt, hogy csak  fiúk lehetnek? Annyira pasis szín?)
 - Nem, lányok.
- Szopnak? (Innen jönnek a tapintatos kérdések...idegen, nem ecsetelem neki, mi a helyzet, végül is saját anyatejet kapnak a lányok.)
- Igen.
- És elég? (Csak keresi a fogást rajtam. )

- Tápszert is kapnak egyszer. ( Legyen meg az öröme.)
- Na, azért. (Gondolom, ha erre azt mondtam volna, hogy nem, elég a tej, akkor jött volna, a születési vagy fogantatási körülmény firtatása...).

Így csak  megjegyezte, hogy kitolhatnám a lányokat a napra. Megjegyzem, hogy 20 méteres körzetben nem volt más csak árnyékos hely. Nem kezdtem ecsetelni, hogy ebben a bundazsákban a lányok a K2-n is simán ellennének, nem akarom még a nap energiáját is segítségül hívni, hogy még melegebb legyen bent...Janka már így is nyöszörgött a hülye anyjának (a.) a keze nem volt szabad b.) vszínű emellett melege is volt)