Le vagyok maradva az írással. Pedig történtek érdekes (meg kevésbé érdekes) dolgok:

 

Április 6-án a lányok beléptek a fülbevalót viselők közé. ha fogadni kellett/lehetett volna előtti, ki hogy viseli, nyertem volna egy rakat pénzt: Rebus már az idegen helytől elbőgte magát, Janka a jobb fülénél csak a belövésnél sírt, a bal fülét –mintha nem tudná, mi jön- megint nyugiban hagyta letisztítani, és csak a kattanásnál sírt újra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Április 7-én Rebust újra kendőbe kötöttem: gyógytornászhoz mentünk. A menetrend a múltkorival megegyező volt: metrón oda nézelődött, a gyógytornásznál 30 perc után bőgött, s csak a kendőben nyugodott meg, hazafelé a metrón a kapualjig aludt.

Mivel Rebus a torna után elég vidámnak tűnt, bevállaltuk anyuval az oltást is. Jankát anyu kötötte magára mei taiban, én Rebust vittem a szokásos kendőben. Oltás, sírás. Doktor néni kérdezte, kóstoltak-e a lányok mást is a tejcsin és a tápszeren kívül. Mondtam, hogy igen. Egy hónapja (kb.) megkínáltam őket almával. Rebeka az első nap fintorgott, második nap kicsit fintorgott, majd később a kanalat fogó kezemet nyomta a szája felé. Janka még nem érdeklődött ennyire az új ízek iránt, így őt békén hagytam. Javasolta, hogy akkor nyugodtan adhatok nekik mást is. Ismerkedjenek csak az ízekkel.

Oltás után semmi gond nem volt velük. Aludtak szokás szerint. Reggelre Rebusnak lett egy enyhe hőemelkedése, de estére már kutya baja sem volt.

 

Április 10.  No comment: