Ruhából ritkán, játékból sosem veszünk két egyformát a lányoknak, mert úgyis mindig az kell, ami a másik kezében van. Szóval a játékok közösek, higiénia ide-higiénia oda bizony közösen, egymás után csócsálják végig a játékarzenált. Egyetlen kivétel van amivel nem közösködhetnek: az alvósnyunya. Nem tudom miért, de így alakult, s azóta következetesen ragaszkodom ahhoz, hogy mindenkinek megvan a maga rongyija, azzal lehet aludni, a másiké viszont tiltott terület. Így persze nagy a kísértés a megszerzésére, csócsálására. Leginkább a kis-nagy felfedező Janka szeme csillan fel (látszik, ahogy fókuszál, bemér), ha meglátja Rebus béka fejű alvókendőjét. Ilyenkor tisztes távolságba elpakolom, amit a lány kicsit zokon vesz, majd új játék után néz.
Tegnap délután szokás szerint alvás volt. A lányok ágya L-alakban áll, a fejük egész közel egymáshoz. Janka nyöszörögött, majd visszalaaludt. Csönd, újra nyöszörgés, majd emelkedik egy buksi. Nem mentem oda, hátha alszik tovább, csak oldalról lestem, mit csinál. Bámult át nővére kiságyába, majd közelebb húzódott a rácshoz, és kezével már a szomszéd ágyban járt. Nyögések közepedte húzgálni kezdett valamit. Rebus nyunyája a céltárgy. Addig-addig húzgálta, ráncigálta, míg meg nem szerezte. Rebus persze felébredt, felemelte a buksiját, körbenézett, de nem vette zokon a magánlaksértést és a nyunya eltulajdonítását. Letette a fejét és már aludt is.
Na, most mi legyen? Megdől-e a következetességem, vagy szigorú anyaként ragaszkodva elveimhez elveszem a prédát Jankától. Laza voltam. Ha már ennyit küzdött érte, aludjon egy kicsit vele. A fejére terítettem, ő meg pár pillanat múlva bevágta a szunyát.
Mosolyogtam egyet. A következetességben elég kitartó tudok lenni, de kell néha egy kis kilengés. Ennyitől még nem rendül meg "anyai tekintélyem", nem?
Utolsó kommentek