...amit Janka mostanában művel. Az addig rendben is lenne, hogy valamit kinéz és odamászik érte. Reggel amúgy is azzal indul a nap, hogy körbenézek, mi lehet vonzó az én kisebbik lánykámnak, s azt elpakolom. Vasaló, vasalódeszka, hoszabító és vezeték mind-mind jó messzire és magasra kerül. De Janka csak nem nyugszik. Nem hiába: nyilas gyerek. Épp pár napja olvastam a netem egy babahoroszkópot (elfelejtettem betenni a kedvencek közé a linket, azóta sem találom). Az első pár sora egy az egyben illik Jankára: kalandor, keresi a veszélyt (nincs veszélyérzete...hogy is lenne egy ilyen kicsinek, de gyanítom, nagynak sem lesz).
A legújabb tudományát lelkesen gyakorolja, ezzel frászt hozva anyjára. Hiába lesz sírás a vége, csak nem nyugszik: a pelenkázószekrény alsó fiókját kihúzza, feltérdel és pakol, kutat, matat. Leginkább az a zacsi vonzza, amibe anyja a zoknikat tette (legyen minden egy helyen, ne kelljen feltúrni a fiókot két pár egyforma zokniért). Aztán elveszti az egyensúlyát és dől. S ha épp nem a fiók előtt térdel, akkor Rebusra mászik...és megnt csak dől.
Résen kell lenni: gyerekzár, ugrásra kész anya, a kiságy védelmező rácsai, amikor a konyhába, fürdőszobába távozok.
Utolsó kommentek