Már jó ideje nézegetem, milyen etetőszéket is vegyünk a lányoknak. Eleinte a dönthető támlájúval szemeztem. Kényelmetlen már a szopipárna/pihenőszék/hordozó fölé görnyedve, ezt-azt összekenve megpakolni a két tátogó szájat, akiket ráadásul nem is tudok bekötni normálisan, mert a pihenőszékre/hordozóra ráhúztott 1-1 régi póló (ne piszkolódjon, s ne kelljen hetente mosnom a huzatot) miatt a biztonsági öv sem használható. Pedig a lányok rendesen mocorognak már, s ha ki kell mennem a konyhába valamiért, akkor először ki kell emelnem a csapatot az ülőhelyéről. Ők ilyenkor megindulnak jobbra-balra, az előkével, a kezükkel, amit korábban a szájukba tömködtek (nem egyszerű két egykorú együttes etetése) összekennek mindent. Nem szeretem, na.
Én balga, azt hittem, még az előtt költözünk, mielőtt a lányok felülnek. Hát erről jól lekéstem. Viszont spóroltunk is, súlyos ezreket. Most már csak az egyszerű etetőszékeket nézegetem és álmodozom arról a pillanatról, amikor végre az új lakban, az új asztalnál az új/használt etetőszékekben ülnek, s úgy etetem őket. Ahogy a keresztelő hétvégéjén otthon. Mert a főpróba megvolt, a mama által szerzett két etetőszékben jó étvággyal falatoztak a lányok. Nem feszengtek, nem mocorogtak, csak tátogtak, miközben a magaslesről pásztázták a családot.
Azóta a hordozóban is csak ülni szeretnének, így még kényelmetlenebb a földön görnyedve etetés...na, kérem, a jót könnyű megszokni már ilyen kicsi korban is...etetőszék meg majd csak lesz valamikor ( ha ki nem nőnek belőle a lányok költözésig...:))
Utolsó kommentek