1.

Hiper-szupermarket vevőszolgálati pult, kora reggel. Előttem középkorú nő. Szívesen előre engedne, mondom neki, ráérünk (a csajokkal vagyok). Kényszert érez a beszélgetésre:

- Mindig ilyen nyugodtak?

- Általában (a babakocsiban) igen.

- Mi a nevük? (Cseles,nem a nemükkel kezdi. Többen belebuktak már a rózsaszínbe öltöztetett csajok nemének kitalálásába, de így egyértelmű lesz a dolog)

Megmondom.

- Hány hónaposak?

- Kilenc.

- Ikrek??-kérdi kissé bizonytalanul (pedig csajaim eléggé egy émretben futnak, ha azt a fél kiló különbséget nem számítom)

Mit is válaszoljak erre (?). Nem akarom megbántani, így egyszerűen csak rámondom az igent, de gondolkodom, miért bizonytalanodott el.

2.

Ikea, vasárnap délután. Mellékesen jegyzem meg, nem szórakozni járunk oda. Mivel dugig van, az a sejtésem, mások igen. Lassan is haladunk.

A de ééééééééédesek már állandó...meg se hallom.

Épp a szőnyeget próbáljuk a kanapéhoz. A csajok figyelik a műveletet. Emberek jönnek-mennek. Mosolyognak a lányokra. Férfi a feleségével megáll a két rózsaszín alapon barnás virágokkal díszített gatyóban feszítő (hozzá rózsaszín body) csajom előtt.

- Ugye fiúk?

Erősen gondolkodom már, hogy rávágjam, igen azok. (Ő már a sokadik a héten, aki be akarja beszélni nekem, hogy minimum az egyik lányom nem is lány, hanem fiú, s csupa perverzióból öltöztetem csajosan őket.)

- Nem - röviden csak ennyit válaszolok.

- Nem?- kerekedik a szeme. A felesége sem siet a segítségére. Mellettük idegen csajok vigyorognak, nekik valószínűleg elsőre lejött, hogy milyen neműek ülnek a kocsiban.

Aztán kinyögi, hogy nekik is ikreik vannak, fiúk, de már nagyobbak. Mosolygok, s nem kérdezem meg, hogy mégis milyen színű ruhát hordtak.