A mínusz második nap
Csütörtök reggel L-sal az lak felé vettük az irányt. Útközben jött a telefon, hogy hiába sürög hangya módjára ezer ember a lakásban, csak délután lesz átadás. Nem baj, kimegyünk, ha már elindultunk.
A lakásban tényleg nagy volt az egy négyzetméterre eső munkások száma:festők, gépész, takarítónéni stb.
Terepszemle után szinte egyszerre támadt az a gondolatunk L-sal, hogy ha már felszabadultunk, most iktassuk be a holnapra tervezett függönyanyag-válogatást. Időpontunk volt péntekre egy nagyon profinak tűnő csodanőhöz, aki lakástextilekkel foglalkozik. (Teljesen véletlenül akadtunk össze vasárnap). Telefon, cs.n.-nek is jó, ha ma megyünk.
Délután –aztán- végre átadás. A végső elszámolás után mehetünk a kulcsokért.
L. este még elrohant megvenni a fontos, elengedhetetlen dolgokat úgymint: étkezőasztal, székek és a rég vágyott mohazöld kanapé.
A mínusz egyedik nap
Péntek: egy árva villa sem volt becsomagolva, holott másnapra költözés. Többször megkérdőjeleztem a másanpi költözést.
Gyors karnisfúrás, én közben takarítottam, hogy így-úgy, de fogadóképes legyen a lak vasárnapra, mert költözünk.
A nulladik nap
Szombat: segítség érkezett, Ági személyében. Konyhaszekrényt takarított, székeket állított össze („legózott” ). L. a nappali karnisával bajlódott…Én itthon –végre- elkezdtem csomagolni: ruhák kerültek a zsákba, majd L. segítségével át a lakba, ott pedig be a szekrénybe. Otthon semmivel sem tűnt kevesebbnek a holmi, nyoma sem volt költözködés előtti dobozhegynek, egyszerűen nem volt helyem a pakolásra.
A csajok viszont élvezték a felfordulást. Szavuk sem volt, elvoltak anyuval.
A költözés napja
Délelőtt 9 körül megérkezett L. testvére a kis furgonnal. Ő volt a mi költöztetőnk. Viszonylag hamar elindult az első adag cucc. Itthon közben ment a pakolás, "főtt az ebéd "(hozta a pizzás). Délután 5 körül a kiságyakkal megrakott furgonnal a hátunk mögött elindult a kicsi kocsi a csapattal az új lak felé. Zökkenőmentesen minden bekerült a helyére. A csajok ágyba kerültek, szó nélkül aludtak reggelig. Este 10-re pedig a holmik a szekrényben sorakoztak (egyelőre csak bepakolva, ha lesz időm, rendezem).
A költözés utáni napok
Net és tv az első másfél hétben nem volt. Nem is hiányzott (olyan nagyon). Pakolutnk, L. szerelt-fúrt-faragott. A csajok reggel hat helyett hétig, negyed nyolcig aludtak (kb. 4-5 napig, azóta állandósultak az ébredések.)
Tetszik nekk a tér, hogy mászkálhatnak a lakásban (már amikor). Jönnek is állandóan a nyomomban.
Közben kis intermezzoként Janka éhségsztrájkot tartott: pár napig nem volt hajlandó normális mennyiségeket enni, de mára ez is rendeződött.
A többi változásról külön poston.
Utolsó kommentek