Május végén, a gyereknapra a lányok három darab mókakockát kaptak ajándékba. Akkor csak nézegették, forgatták. Később már ütögették is a kis fejecskéket úgy, ahogy tőlem látták. Mostanában már nemcsak forgatják, ütögetik, hanem amit mozgatni lehet rajta, mozgatják. Azaz csak mozgatnák. Egész pontosan Rebus mozgatná.
Az egyik kockán ugyanis van egy kis forgó műanyag. Egyik állásba tekerve hal és virág, másik állásba tekerve papagáj és csiga látható rajta. Rebus látva hogyan tekerem, megpróbálta utánam csinálni. Nem ment neki. Megpróbálta újra. Megint nem sikerült. Majd mérgesen a földhöz vágta a kockát (láttam a dühöt rajta) s a másik kettővel kezdett játszani. Rövid idő múlva újra a keze ügyébe került az a bizonyos kocka, de azon mód, ahogy megfogta, már hajította is el.
Így ment ez pár napig. Ahányszor a kezébe került a kocka, már dobta is el. Egészen a mai napig. Addig-addig próbálkozott, míg csak sikerült megmozdítani a kis műanyagot.Végül csak megcsinálta. "Haragszom kocka", "megcsináltam kockává" lényegült.
Nem is tudom, kire ütött ez a gyerek?
(Hmm..szerintem nem fogom neki elmesélni, hogy dühöngtem kislánykoromban, amikor egy-egy zongoradarab nem úgy ment, ahogy szerettem volna. Szegény kottáim.)
Utolsó kommentek