Bár tavaly karácsonykor már megvoltak a lányok, azért azt érzem, ez volt az első igazi karácsonyunk négyesben (ötösben, Ági ugyanis velünk ünnepelt, nem utazott haza, hogy másnap újból visszajöjjön hozzánk a családi "bulira"). Tágasabb térben, nyugisabb rákészüléssel, nem aggódva, hogy lesz, mint lesz, lesz-e időre minden.
A menüt jóelőre megterveztem.A kis ünnepi forgatókönyvem remekül bevált. Minden kész lett időre, s minden finom lett.
A fát L. díszítette, míg a Mancik aludtak. Majd, hogy meglepetés is legyen (amennyire két egyévesnek lehet meglepetést okozni), a fa "gyetyagyújtásig" kikerült az erkélyre.
Vacsi előtt betessékeltük a lányokat a gyerekszobába, s míg mi Ágival lefoglaltuk őket, L. előkészítette a terepet: zenét tett be, égősort izzított.
Mi meg lassan kisétáltunk a szobából: a lányok először kissé tétován, meglepett, majd -főleg Rebus- megbabonázott arccal figyelve a fát. Volt simogatás, majd ráncigálás (szerencsére azóta se...persze, ha üvegdíszek lennének fent).
Vacsora után ajándékoztunk. Mit mondjak. A mancikat jobban lekötötte az uncsitesótól kapott, szekrényfoggantyúról lekönyörgött két tömörített papírgömb, mint az ajándékok. Illetve azért persze, örültek ők mindennek, de a gömböket egy percre sem engedték ki a kezükből.
Hagytuk játszani-elfáradni őket. Nem is kellett ringatni a csapatot a kiságybakerülés után. Mondjuk engem sem.
Másnap családi karácsony volt. Hagyomány, hogy hol itt, hol ott gyűlik össze a szűk család, s eszünk-iszunk-ünneplünk-beszélgetünk. Idén nálunk.
A csajok élvezték a forgatagot, jól viselkedtek.
Aki ilyenkor látja őket, azt gondolja, milyen türelmesek. Aha...(csak) ilyenkor.
Karácsony másnapján még egy kis pihi is sikeredett: délelőtt (!) aludtam egy kicsit, s olvashattam is.
Összességében jól sikerült minden. Olyan lett, amilyennek az új lakásról álmodozva (még a nyáron) elképzeltem.
Utolsó kommentek