Gondolkodtam rajta, hogy elhagyom a havi összefoglalót. Aztán rájöttem, szükségem van rá, hogy visszanézzek, mi történt velünk/a lányokkal egy hónap alatt.
Alapadatok: fogalmam sincs. Rebust egyre nehezebbnek érzem, Janka meg mintha semmit sem változna. 11-én az új doktorbácsihoz megyünk (időpont, meg ilyesmi szokás errefelé) ,egészséges tanácsadáson ismerkedik a két új páciensével. Majd kérem, hogy mérjük már súlyt. Amúgy is furcsán húzta a szemöldökét a válaszomra, mikor a "TAJ kártya leadásakor" rákérdezett a csajok súlyára.
Evés: így tehát az evés sarkalatos pont lett a hónapban. Hullámzó, azt kell hogy mondjam. Hol többet, hol keveset (még a kedvencekből is képesek keveset enni), mondjuk mindent, ez viszont jó.
Bele-beleesznek a mi ételünkbe is. Janka újabban ragaszkodik a kanálhoz, eszeget is vele egyedül is, de azt is évezi, ha ketten fogjuk a kanalat, s úgy kerül a kaja a szájba. Ilyenkor élvezettel hümmög hozzá.
Újdonság volt a köles. Fasírt formában nagyon bejött nekik. Ettek kalácsot is...ez tuti nyerő, még a kiflit is veri. És hát elindultunk lefelé a élejtőn: kóstoltak csokimikit, félörömnyit), s vettünk nekik gyerekeknek való krémtúrót és ízesített joghurtot. Na ebből aztán csúszott volna 4X50 gramm is.
Az új dokibácsi révén ismerkedtek meg a Sinlaccal is. Ebbe-abba (ha az ízhatás kívánja) beleteszek, egyéként magában nem lett kedvenc.
Alvás: egy szóval jellemezve: összevissza. Hol napi kettő rövid, hol egy hosszabb délelőtti és egy rövidebb délutáni, hol szétcsúszós (egymást váltva alszanak), de volt anyékkal sokig alvós, délután is összebújós is. Éjjel hol kell kelni hozzájuk többször is, hol nem. Szóval abszolút nincs rendszerünk e téren.
Fog: van bőven. Össszesen 23 db. 16 Janka szájában, 7 Rebuséban. Szépen használják is, ugyanis a pépes mellett csúszik a darabos is: kézzel megfogva és harapva (Rebus aprókat és tisztán, Janka kicsit nagyobbakat és malacmód), vagy tányérból csipegetve.
Mozgás: Janka csak kétlábon.Egész nap meg sem áll. Rebus egy darabig még szívesebben közekedett négykézláb, de az utóbbi 2-3 hétben ő is jóformán csak gyalogol. Szintén egész nap. A havas napokon levittük őket mozogni, Janka imádta, az épp csak járó Rebus kevésbé. Aztán pár napja kifárasztás gyanánt (immáron hó nélkül) megismételtük. L. Jankát fogta kézen, én Rebekával sétáltam. Fél háztömböt nyomtak le így. Utána volt is alvás.
A TSMT-t imdják. Amikor megjelenek a labdával, szinte közelharc folyik, kivel kezdjem. Így felváltva megy a dolog: egyik nap Rebus bőg, másik nap Janka, hogy nem ő az első.
Kommunikáció: nem, és nem és nem beszélnek. Van bajabaja, meg (h)aggyá, tátátátá, meg némi halandzsa, de semmi más. Félreértés ne essék, nem Petőfi verseket akarok hallani,csak pár szót, szótöredéket, szókezdeményt. Helyette csak mutogatnak. Abban profik. Igyekszem adni a hülyét, de ezt sem tehetem a végtelenségig, mert valahol azt olvastam, frusztráló a gyerek számára.
Játék: Mostanában formabedobóznak. Néha egész ügyesen keresik s találják meg a megfelelő lyukat. Egyébként a Sütifaló jobban motiválja őket, mint a sima LEGO-s bedobó. Annak a formáit inkább toronyépítésre használják. Rebus a textilkockákból is építkezik: kettőt egymásra rak. (Nem könnyű feladat,hiszen maguk a kockák pehelykönnyűek, s a keze még nem elég ügyes ilyen finom mozgáshoz.)
A víz lételemük. Igazi vízicsibék. Imádnak pancsolni, játszani a kádban. Na, majd nyáron, a Balcsiban.:)
Utolsó kommentek