Anyu ma itt volt. Ebédkor besegített, Rebust etette. Tökfőzelék volt, pulykahús, s a lányoknak kölesfasírt (kimaradt tegnapról egy kis főtt köles, nem akartam kidobni). A kölesfasírtot kissé szétcincálva kapták meg kistányérban, s a kezükkel ehették. A főzeléket pedig kiskanállal mi adagoltuk.

Hát, ég és föld, ahogy a két lány eszik. Rebus csipegetve, alig-alig szórt el valamit, s a keze se nagyon lett maszatos, s a főzeléket is szépen ette.

Janka disznó mód evett, nem túlzok: etetőszékestül lehetett volna a zuhany alá tolni. Ahelyett, hogy eszegetett volna rendesen, ahogy Rebust, beletúrt két kézzel az ételbe,  élvezve, hogy ragad a keze, s vigyorogva szorította ökölbe majd nyitotta ki a kezeit.

Aztán néha elkérte a kanalat, evett vele némi főzeléket, de több ment mellé, mint a szájába. A csúcspont (itt kaptam hidegrázást): a maszatos kezét a hajába törölte, de azt is hogy. A két kezét -mintha simogatná magát- többször végighúzta a buksin. (Este hajmosás lesz.)

A főzelék nem fogyott, csak a darabosat nyomta a szájába, összesen két fasírtot evett meg.

Mikor már a tálcán maszatolt a főzelékkel, megelégeltem. Papírtörlővel letöröltem, majd bent a fürdőszobában rendbe hoztam a nőt. Majd eltakarítottam a disznóólat, amit maga után hagyott. Mondanom sem kell, Rebus alatt semmi, a  mozsák, kölesfasírtdarabok zöme Janka széke alól került elő. A disznók leckét vehetnének tőle.

Míg mi ebédeltünk, ők a  székben üldögélve emésztettek. Egy darabig.

Janka látva, hogy mit eszünk, rögtön átment kunyerálósba. Megkapta a korábban sikertelenül kínált főzeléket, s jóízűen befalta.

Szóval darabos minden mennyiségben, pépes (főzelék) csak módjával jöhet. A lényeg  lehessen túrni, maszatolni, kenni.

"Túl jól" (:)))))))) sikerült a szájkezelés. Majd reklamálok is Vikinél!