Kedden történt, s csak most írok róla. Pedig olyan szívet melengető.
A lányok épp végeztek a fürdéssel. Rebust a nagyi törölgette, Jankát pedig apája. Én meg huncutkodva öltögettem a nyelvem a tükörben Jankára, aki szintén huncut mosollyal az arcán (és a szemében) kiöltötte a nyelvét, majd ez a hangsor hagyta el a száját: ÁNYÁ.
L-sal meglepődve néztünk egymásra. Megbeszéltük, ő is azt hallotta. És nagyi is.
(Aztán ki tudja, de akkor nagyon jól esett, s most is beleborzongok, ha visszagondolok rá.)
Utolsó kommentek