Ma délelőtt 10 körül iszonyatos fúrás-faragás volt a házban. Az a fajta, ami egy idő után iszonyatosan idegesítő tud lenni, s az ember azt is bevallja, amit nem követett el, csak hagyják már abba. és mindendez folyamatosan, két órán keresztül. Lányok is felébredtek, s nem tudtak visszaaludni, viszont nyűglődtek rendesen.
Hiába kerestem a zaj forrást, nem találtam. Ha az egyik falhoz mentem, úgy tűnt, onnan jön, ha a másikhoz, akkor meg úgy tűnt, abból a szomszédból. Amikor elindultam lefelé, úgy hallattszott, mintha fentről jönne, de fönt meg hiába füleltem. Így dötöttem: séta lesz. Ha kész lesz az ebéd. Addig meg megpróbálunk nem megőrülni.
Na, mire kész lett, addigra csönd lett. Gyors ebéd, némi emésztés, s csajok már kapták is az esős-kelős overáljukat. Rebust én fogtam kézen, Jankát a nagyi vezette.
Megálltunk kutyát simogatni, növényt piszkálni, fát tapogatni. Janka majdnem végig bírta a háztömböt, Rebus egyszer-egyszer vinnem kellett. Kb. anniyval bírta rosszabbul, mint amenniyvel később kezdett el járni.
Fent aztán kézmosás után gyorsan bedugtuk őket az ágyba. Majdnem 2.5 órát aludtak. (Ritka!!!)
Így ezt nézve, még örülök is a délelőtti zajnak, de nem sírom vissza.
Utolsó kommentek