Akkor igazán tél a tél, ha van hó. Szeretem a havat. A megfelelő helyen.
Eddig (a havazás óta) nem mertem megkockáztatni a babakocsis sétát, ma viszont - hómentes járdákat remélve- nekiindultam a lányokkal. Hát izmoztam egy sort, emeltem a kocsit, úton toltam, majd fél óra múlva megelégeltem, s elindultam haza. Igen ám, de a csajok bealudtak. Isteni szikra: felmegyünk a lakás elé, az ajtót résnyire nyitva hagyom, ők meg alszanak kint, amíg fel nem ébrednek.
Édesdeden horpasztottak még vagy háromnegyed órát, majd egyszerre ébredtek.
Azt hiszem holnap is így teszünk: kis séta tuti hómentes helyen, majd alvás a lakás előtt.
Utolsó kommentek