Már régóta agyaltam, hogy vennem kellene a lányoknak egy-egy pár puhatalpú cipőt bentre. A zokni állandóan lent van a lábukról, a járólap meg délutánra már nem túl meleg. Mondjuk nem is nagyon voltak betegek (Janka kétszer volt lázas-taknyos, Rebi szintén kétszer kevésbé lázas-taknyos), de az ördög nem alszik. Lassan (?) itt a tavasz, egyre ritkábban kapcsol  be a fűtés. Ráadásul a kis szandáljaikat is éppen kinőtték.

Úgyhogy ma felkerekedtünk, s egy közeli cipőboltba betérve megvásároltuk a lányok első puhatalpú cipőjét. Nem Pediped, nem Liliputi, bár ugyanúgy magyar gyártmány: Estrella cípőcskéjük lett.

Látni kelllet volna Rebit, ahogy a boltban a tükör elé szaladt, s nézegette magát, hogy fest. Tiszta nő, le se tagadhatná.

Itthon aztán be is vetettük a két topánkát. Úgy jöttek-mentek benne (ki-ki a saját cipőjében), mint a modellek a kifutón.

Imádják. Janka még a kiságyba is magával vitte (a nyunyája mellé), biztos ami biztos alapon, nehogy elszökjön éjszaka.