Amikor egymást között arról beszélünk, hogy Rebus neéz eset, nem a súlyára gondolunk. Egészen kicsinek is akaratosabb, "követelőzőbb" volt, mint Janka. L. szerint ő volt ilyen. (A gének.)

Bizony-bizony mostanában az akaratát egyre "erőszakosabban" akarja érvényesíteni. Ma pédául nem ízlett neki az ebéd. Bőgött, majd az etetőszékből kikerülve megfeszítette magát (feküdt a földön) és sírt. Bevittem hát a szobánkba az ágyra, ott is folytatta. Ültem kicsit mellette, de nem figyeltem a műsorra, mert ekkor már egyértelmű volt, hogy nem a fáradtságtól nyűgös,s nem is a foga kínozza (kapott előtte Osanitot is) hanem hisztizik.

Ott is hagytam (ügyesen, megfontoltan  föl-le közlekedik az ágyról), de néha be-belestem hozzá, hol tart az előadás. Kis művésznőm, ahogy nem volt közönsége, alábbhagyott a sírással, s figyelt a gyerekszobából átszűrődő hangokra. (Janka és mama épp tornyot építettek.) Majd egyet gondolt, lekászálódótt az ágyról, s mosolyogva elindult a szobájuk felé, s mintha mi sem történt volna, csatlakozott a toronyépítő brigádhoz.

Mikor beültem közéjük én is, hagytam, hogy hadd tolasson az ölembe. Nem volt harag.

Uzsonnára már evett, kissé visszafogottan ugyan, de a vacsorát simán lenyomta, s még az apjától is kunyizott.