Másra nem tudok gondolni, mint arra, hogy a csajokat az oltás ütötte ki.

Rebi kezdte csütörtök éjjel. Lázas lett. Másnap napközben jól volt, estére lett megint lázas. Tegnap már csak hőemelkedése volt.

Úgy tűnt, Janka megússza. Ha lázról van szó, akkor őt jobban elkapja, viszont sokkal jobban viseli, mint Rebus.

Tegnap éjjel (épp főztem mára), mikor felsírt a Kicsi. Éreztem, hogy meleg, így lázat mértünk. 39.2. Kúpott kapott. Apja dajkálgatta, míg én gyorsan megfürödtem. Épp vettem volna át, mikor hányt egy óriásit (a kanapéra.) Majd a földre. Szegény teljesen kétségbeesett, hisz ilyen még nem történt vele. L-t beterítette az anyag, de olyan lett Janka pizsije, a frissen mosott haja is, így komplett fürdés, ruhacsere következett, no meg a kárelhárítás. Szegénykém, fürdés után kipirosodott szemekkel még mosolyogni is próbált ránk.

Aztán elszunnyadt a kezemben. A kiságyat hanyásbiztossá tettük (köszi Anci, nálad olvastam az ötletet), bekészítettem a lavórt is, majd megágyaztam mellé magamnak is.

Rebi ezek közben felsírt. Megnyugtattam, s "elmagyaráztam" neki, hogy Janka beteg, s most anya vele foglalkozik. Komolyan, mintha megértette volna, hogy "baj" van, ez most nem a hiszti ideje, csendesen feküdt a mi ágyunkban, s aludni próbált. Néha bementem hozzá, meg-megsímogattam.

L. végül Rebivel aludt nálunk, én meg Jankával a gyerekszobában. Szerencsére nem hányt többet. (Közben én is kidőlőfélben: kapar a torkom, dugul az orrom.)

Most épp alszanak. Kimerítő éjszakájuk volt nekik is.