....hogy a lánykák csupa újdonságot műveltek, amire jó volt rácsodálkozni. Külön-külön semmi különös, de így a nap végén végiggondolva, egyben látva már más.
Kezdte Janka, amikor odajött hozzám a fürdőszobába (épp a fogamat mostam), s vadul ütögetni kezdte a gatyáját pelenkatájt. Szólt, hogy helyzet van, nincs mese, berottyantott a drága. És kibontva a pelenkát tényleg ott volt a produktum.
Aztán pár órával később meg Rebus jelent meg a gyerekszoba ajtajában (épp végeztem Janka sétához öltöztetésével), megállt, rámnézett s ennyit mondott:
- Pfuj! (Persze nem ennyire tisztán, de ez akart lenni.)
És igen, nála is ott figyelt a pelusban az anyag.
Még délelőtt történt, hogy Janka hasalt a kiságy előtt, s mutogatott be a sarokba. A kedvenc labdája gurult be. S hogy mennyire más a két gyerek, Rebus nagyon szívesen bemászik bármiért az kiságy alá, míg Janka eddig egyszer sem mert. (Kb. egy arasznyi a hely, ahol el kell férni.) Mondom is neki, hogy hívjuk be Rebust, majd ő kiszedi. Hívtuk is (Janka: eree), de nem akart jönni. Aztán megszólalt kint a telefonom, felvettem, beszéltem. Mire visszaértem a szobába, Rebus már bent hasalt az ágy alatt, s hozta kifelé a labdát. Nem tudom Janka hogyan/mivel vette rá a mutatványra.
Ebéd után épp nem esett (egész délelőtt igen), így gyorsan levittem őket babakocsival levegőzni. Visszafelé az "előszobában" először Rebust vetkőztettem, aki - miután nem volt rajta kinti cucc - segíteni kezdett: a cípőit fel akarta tenni a cipősszekrény tetejére (ott a helyük), a kabátját megpróbálta felakasztani, majd jött, s segédkezetett Janka vetkőztetésnél is. Levette a sapkáját, s betette a tartóba. Végül is rend a lelke mindennek.
Apróságok, nem? De nekem apró kis visszajelzések, hogy nemcsak hosszban nőnek, hanem egyre értelmesebbek is.
Utolsó kommentek