Hogy Janikovszky Évá-san legyen mondva/írva...az úgy volt, hogy a tegnap gondoltam egyet, s Jankát bilire ültettem reggel. Úgy voltam vele, ha már mutogat kaka esetén a pelusára, akkor próbálgassuk, mi sikerül ébredés után a céleszközbe.
Teljesen nyugisan üldögélt, mint aki fel sem akar kelni. Komolyan, már én untam. Aztán egyszer csak felállt, belenézett a bilibe (én is), s bizony ott volt a pisi. Körbugrálni nem akartam, de azért megsimogatva a fejét mondtan neki, milyen ügyes.
A déli alvás után is próbát tettünk, de akkor nem volt türelme üldögélni: felállt, belenézett a bilibe, majd újból leült, felállt, leült. Épp vissza akartam adni rá a pelust, amikor sikerült egyet pisilnie (a padlóra). Na bumm. Így esett. Nem volt sok, feltöröltem.
Ma én fürdettem Jankát. Míg vetkőztettem, folyt a víz a kádba. Beletettem, de nem akart leülni, én meg nem kapcsoltam, hogy jöhetne a bili...így a kádba ment a dolog.
Tudom, kell hozzá idegrendszeri érettség (vagy mi, bár akkor mi van az EC-vel?), így nem is erőltetek semmit.
Viszont azt észrevettem, hogy a mosható pelusba megy a nagydolog, akkor bizony szólnak. Sima pelussal a fenekükön még nyugodtan játszanak kakásan fél-egy órát.
Rebust viszont hidegen hagyja a bilizés. Egyelőre nem is baj. Két gyerek nehezített pálya. Jankával játékosan próbálkozunk, aztán meg majd alakul úgy, ahogy eddig minden: hogy jó legyen (mindkettőnknek/hármunknak/négyünknek).
Utolsó kommentek