Nem írtam még, hogy négy hete esténként (na jó, az már majdnem éjszaka) futok. Indult valamiféle fogyókúra előzménynek, hogy bírom-e. Mert ha bírom, akkor jöhet az étrendi változás is, s pápá maradék 7 kg. Ami sokak szerint nem s látszik, s mit akarok én, meg különben is szültem két szép gyereket...Blablabla.
Szóval futok. És nagyon jó. Kikapcsol, feltölt. Futás közben nincs mosatlan, meg vasalnivaló, nincs nyűg és hiszti (és persze mosoly sincs, meg beszédkezdemény, meg sok más húszonegyhónaposság). Csak én vagyok, a természet, a zene, meg az edzésterv előírt penzuma.
Kellett ez már nekem. Nagyon is. Az utóbbi időben már nem töltődött fel a tank, gyakran volt kongóan üres, én meg nyűgös, türelmetlen. Most sincs 100%-ig tele, mert hiányoznak a kihívások, a megoldás, s a "eztismegcsináltam,dejólsikerült" érzés. A visszajelzés szót direk nem írom, az az én pályámon érdekesen alakuló fogalom (évek után egy-egy tanítvány köszönöme, vagy egy-egy versenyeredmény talán annak mondható....), itthon meg aztán pláne "nehéz mérni a teljesítményt".
Majd talán 20 év múlva kiderül, jól csinálom-e. Ahogy egy kolléganőm fogalmazott nagyon leegyszerűsítve (de a lényeg ott van a szavak mögött): ha este felhívnak, hogy hol vannak, ne aggódj anya, akkor jól csinálta az ember.
Utolsó kommentek