Ma egész nap folyt a nyálam. Átvitt értelemben. Először valami édeset ettem volna. De nem álltam neki kutatni, mert tudtam, ami volt itthon (keksz, csoki stb.), azt már fölzabáltam.

Másodszor: elkezdett hullni a hó. Én meg már vagy 4 napja ki sem dugtam az orrom a lakásból. Nagy mehetnékem volt. Nem is a hóesésbe vágytam igazán, hanem csak ki a szabadba.

L. későn jött haza. Már nagyban fürdettem az üvöltő Rebekát, akinek Janka jó hangosan besegített az ágyából. Mondtam neki, hogy ha akart is volna sörözni menni, most tuti nem fog, mert én ha törik-ha szakad, elmegyek sétálni. Nem akart. Így miután a lányok pociját teletömtük, bedugtuk az ágyukba őket, én nekiindultam a sétának.

És folyt a nyálam. Séta közben ugyanis a kirakatokat bámultam, és mindenről eszembe jutott valami. A Rossmann-nál a krémeket láttam meg: de jó lenne egy kis arckezelés a kozmetikusnál. Utána nem sokkal a harisnyás bolt harisnyái csábítottak. D ehát minek is ilyen csini harisnya, mikor a foltos melegítő is elég  ahhoz, hogy torna közben Rebus telibe találja pisivel. Különben is, ki tudja mikor férek bele a szoknyáimba.

A következő bár "kirakatában" két csaj beszélgetett...és cigiztek. Ezer éve szívtam utoljára, de abban a pillanatban irtó jól esett volna...meg egy kis nős dumcsiparti is a gagyarászás helyett/mellett.

A cipőbolt előtt már nem is csodálkoztam magamon, hogy kiszúrtam a legdrágább bakancsot, ami ráadásul tök jól passzolna színben az új  dzsekimhez. De minek is új bakancs? A dzsekim is csak most van rajtam másodjára. Gazdasági válság ide, gazdasági válság oda, L. múlt héten elcipelt a Dockyardba, mert volt valami törzsvásárlói akció. A dzseki, ami tetszett volna, q..va drága volt még leárazva is...így otthagytuk (L. megvette volna nekem). Persze napokig hüppögtem magamban, meg sajnáltam magamat, amit L. észre is vett. Így elment és megvette. Mitn kiderült, abból az árból még lejött, így fele pénzért lett egy Columbia dzsekim, amit majd jövő télen jól ki is fogok használni...remélem. Na, ehhez a dzsekimhez passzolna jól az a bakancs...

A hotel kirakatában külfüldi utat reklámoztak. Persze eszembe jutott, hogy 3 éve ilyenkor épp hazafelé tartottunk Thaiföldröl. Oda se jutottunk volna ki, ha L. nem nyeri el a kollégák szavazatai alapján az év dolgozója címet és vele együtt  az utat. Mit nem adnék most 2 nyugodt óráért a phuketi fehér homokos tengerparton...

A ruhabolt kirakatán csak átsiklott a szemem...a 40 kg-s lányokra tervezett ruhákhoz még fogynom kell...majd egyszer...

És akkor érkeztem el a gyermekruha bolthoz. Eszebe is jutott, hogy engem bizony két tökmag vár otthon. Tuti alszanak, mi mást tennének egész napos rosszalkodás után, amivel az idegeimen táncoltak. Szóval visszafordultam. Hazafelé még sikerült vennem 20 deka apró islert. Sétáltam is a hóesésben, édességet is tömtem magamba. Szóval a reggeli nyálfolyásomat csillapítottam valamelyest.

Már csak az orrom folyt, mert én rutintalan az új dzsekim  zsebébe nem tettem még be a többi kabátomban opciós kiegészítőként használatos papírzsebkendő csomagot.