Vannak szülinapok amelyeket megünneplünk, és vannak olyanok, amelyeket nem. Mert nem kézzelfogható, sokak számára nem is dátumozható, de tudjuk, hogy van, mert ezzel kezdődik minden. MINDEN!
Egy éve kellemes tavasz volt már, húsvét hétfő. Arra is emlékszem, hogy mit vettem fel aznap. Meg az izgalomra is a gyomromban az ismeretlen miatt, az altatás miatt. Kórházban csak egyszer feküdtem. 18 évesen vették ki a mandulámat. De akkor sem altattak. Nem hosszú, nem mély, de mégis altatás.
L.is legalább annyira izgult, mint én...ha nem jobban. Népelen volt a Soroksári, haladtunk rendesen. Várakozás, hálóing, várakozás, altatás, ébredés. Nem fájt.
Itthon pihenés, izgalom, reménykedés. Mennyi indul el, mennyi marad meg?
Három. Három is életke belőlünk. Három kis lélek, akiket 3 nap múlva visszakaptam. Három kis emberkezdemény, akikből egy átadta helyét tesvéreinek, hogy az elkövetkező időben otthonukul szolgáló meleg fészekben kényelmesen elférhessenek, fejlődhessenek. Ő még -talán- egyszer megtalál minket.
Egy éve azon a kellemes tavaszi napon új élet született. Egy éve. Boldog szülinapot, Lányok!!!
És még egy szülinapos:
Berni, ha olvasod: NAGYON BOLDOG 16. SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK NEKED! Így négyen...már egy éve.
Utolsó kommentek