Végre! Végre! Janka baba átfordult. Pár napja volt már egy próbálkozása: most sikerült. Három hónap, három hét és három naposan.

Épp a konyhába igyekeztem, így betettem az ágyába. Gyönyörködtünk még egyet benne apjával. Mutatom neki, hogy nézd, nem öklöz a jobb kezével. Ekkor hipp-hopp, pár pillanat és Janka már nem a hasán feküdt. Csórikám meg is ijed. A szája már görbült is lefelé. Anyai simi a fejre, és minden rendben volt. Mi meg örültünk. Ez igazi átfordulás volt. Nem azért, mert feszes, és feszítésből csinálja, mint Rebus, hanem azért, mert most "ért meg rá". És olyan jó, hogy mindketten láthatuk.