Az ember élete soránt sokféle közösség tagja: család, barátok, iskola, munkahely. Sok arc, sok benyomás, tapasztalat, empátia, szimpátia stb. Egyes közösségek rövid életűek, hamar felbomlanak (iskolai osztályok), mások örökérvényűek (család), van ahonnan önként vagy épp kényszer hatására lép ki az ember (munkahely). Vannak viszonylag állandó közösségek, mások örök mozgásban vannak, ahogy ki vagy belép egy-egy tag.Aztán van olyan is, hogy csak ideiglenesen távozik valaki egy közösségből, s néha-néha visszatérve minden egy kicsit másnak tűnik. Mert nem aktív részese, mert az életében akkor éppen máshol van a hangsúly.
Péntekre meghívást kaptam egyik közösségembe. Utolsó variáció: ideiglenes távozó vagyok. Tanév végi ebéd (ez már hagyomány) volt, ahol elbúcsúztatták a nyugdíjba vonulókat (ők végleg kilépnek) és megköszöntötték a kismamákat (az ideiglenesek).
A lányokkal mentem. Nagyon jól bírták: nézelődtek, mosoolygtak, a nagy hangzavarban el is aludtak. Én meg beszélgettem, és nem győztem csodálkozni a rengeteg új arcot látva. Mennyi új ember, pedig csak 9 hónap telt el. Furcsa érzés fogott el: bent is vagyok-kint is vagyok...ide is tartozom-nem is érzése. De ez természetes, hiszen most nem egyek a gondjaink, nem élünk meg együtt-egymás mellett örömöt-bánatot.
Vajon milyen lesz visszamenni?
Utolsó kommentek