Ma ismét én vittem Rebus kezelésre. Korábban mentünk, V. még az előttünk lévő kis páciens kezelte. Levetkőztettem lánykámat, négykézlábra tettem. Ő meg egyszer csak felült. Már pár napja ül (minden gond nélkül valamikor a múlt hét környékén kezdte, vagy korábban?), de olyan természetességgel kezeltem -talán Janka miatt, aki már 2-3 hete üldögél így-úgy-, mintha mindig is ezt csinálta volna. Úgyhogy a pontos dátumot nem is tudom.
Viki rá is csodálkozott, mit tud ez a lány. Én meg úgy örültem, mintha először csinálta volna.
Nem csoda, fáradok. Az utóbbi két hét extragáz volt: mászás ezerrel, főleg a tiltott zónába (babakocsi- és hordozóösvénnyel szegélyezett előszobába, mini konyhába), feállások (mindketten), nem túl biztos földreérkezéssel (fejkoppanás), hisztik, anya fenekébe bújás. Az új sratégia kidolgozása közben -hogy ne őrüljek meg, s éhen se haljak, vagy ne fulladjunk bele a koszba- megfeledkeztem megörökíteni, hogy mikortól (is) ülnek a lányok.
Hogy fogok ezzel elszámolni később? :)
Utolsó kommentek