Este. A kaputelefon halk csippanással jelzi, valaki használta a kódot. Ez még csak nekem információ, a lányok ebből semmilyen következtetést nem vonnak le. Csend. Majd csörög a kulcs a zárban és nyílik az ajtó. Rebus fülel, s a következő pillanatban (ha épp nincs eltorlaszolva az ajtó) már csattannak a kicsi kezek a járólapon. Nagy az öröm. Hallhatóan. Apa megérkezett.

Ilyenkor persze irigykedek ám egy kicsit. Rebus egyértelműen apás.

És Janka mit csinál ilyenkor? Ő a visszafogott. Lassan elindul Rebus után, megáll, felül, nézi apát, örül ő is, de koránt sem annyira, mint a nővére. Ő inkább anyás. Még.

Szóval dúl a szerelem, miközben azon tűnődöm, vajon engem is így köszöntenének, ha történetesen L. lenne itthon a lányokkal. Vagy milyen hosszan kellene távol lennem, hogy így "szaladjanak" elém.

Ezek után azon sem fogok csodálkozni, ha az APA lesz a leggyakrabban ismételt szavuk. Ilyen az élet, ilyen az apa-lány szerelem.