...nem egyszerű. És korántsem olyan mókás, mint ahogy kívülről látszik. Majd talán másfél-két év múlva az lesz.

Eddig csak sejtettem, de ma már majdnem biztos vagyok benne, hogy fentről azoknak küldenek ikreket, akiket vagy nagyon szeretnek (ezek az ikrek csendesek, rendesek, jól szopnak, szépen esznek, ha sírnak is, hamar meg lehet vígasztalni őket, s viszonylag hamar jól eljátszanak egymással hagyva édesanyjukat egyéb -háztartási-  teendőket is ellátni), vagy nagyon büntetni akarnak (az előző zárójel fordítottja).

Három-négy hete kész káosz minden: a lakás, a lányok alvása-evése-"viselkedése", a hajam-képem. Vannak napok, amikor az állapotom délelőtt 11-kor olyan, mint 10 hónappal ezelőtt: kócos, pizsamás, fogmosás nélküli.

Ennél rosszabb már nem is lehet, innen már csak fefelé van. Addig is bízom benne, hogy teóriám nem helyes, s mégis csak kedves (fórum)Ancinak lesz igaza:ikreket csak oda küld a Jóisten, ahol érez eggyel több idegszálat, mint, ami a felnevelésükig tartó időszakban elfogyna...

2009. 10. 19.

Közben gondolkodtam. Létezik harmadik eset is: azoknak küldenek ikeket, akiknek van olyan hiányosságuk, amit csak két egykorú gyerek mellett pótolhat/tanulhat meg az ember. Azon már nem vot időm gondolkodni, melyik kategóriába tartozok. (Az első kizárt, különben nem jött volna létre ez a poszt.)

És úgy tűnik, elég, ha az ember elsírja magát, milyen "istencsapás" két egykorú kiskorú, s másnapra javul a  helyzet. Ezentúl gyakrabban "sírok" majd.