Minden nehézségével együtt nagyon szeretem ezt az időszakot. Minden nap történik valami érdekes, mókás, elgondolkodtató, lelket melengető (is). Mostanában gyakrabban rájuk csodálkozom rájuk, mennyit okosodnak akár egy hét-pár nap alatt is. Rebus jár ebben az élen (Janka inkább fizikai síkon erősödik: egyre többet áll mindenféle támaszkodás, kapaszkodás nélkül). Nemrég vettem nekik a montessori karikákhoz hasonló egyszerű karikapakolgatós játékot. Míg Janka azzal volt efoglalva, hogy a karikákat szétdobálja, megcsócsálja, Rebeka kezéből kiszedje, addig Rebus a szokásos csücsöri, irtóra koncantrálok szájtartásával húzta rá a rúdra azokat, illetve a lezáró kis félgömböt próbálta a helyére illeszteni. Sajnos még nem sikerült elkapnom a teljes ténykedés,t mert ahányszor meglátja a kezemben a fényképezőt, abbahagyja a játékot. Egyelőre ennyi:
Tegnap meg valahonnan a nappali másik feléből elővarázsolta a laptop kábeljét, s csatlakoztatni akarta a -gyerekbiztos- konnektorhoz. Elleste, csinálta...nemhiába, apja lánya...érdekli a feszültség...
Utolsó kommentek