Egyre gyakrabban tör rám a tavalyi érzés: a szülés előtti várakozó időszak, s az itthon eltöltött első pár hét (vagy hónap?:)) kaotikus, gyakran tehetetlenséggel és tanácstalansággal vegyes boldogsága. Mintha újra élném az egészet, ahogy közeledik az első szülinapjuk. A vonalzóm szerint már csak 30 nap addig.
Alapadatok: Fogalmam sincs hány kilósak. Janka könnyű, Rebus nehéz. Bár ez relatív, attól függ, milyen sorrendben kerülnek a kezembe. Átlagban 74-es ruhákat hordanak, bodyban (a mosható pelus miatt) jó már rájuk a nagyobb is (80-86-os).
Evés: Rebus étvágya kitűnő. Mindent megeszik, amit elé rakok. Ha Janka hagy a sajátjából, azt is képes eltakarítani. Nagy zabagép. Janka is megeszik mindent, inkább a mennyiség a kevesebb. Sokszor megeszik annyit, amennyit Rebusnak is kimérek, de ugyanannyiszor hagy is a tányér alján. Így is átlagban 220 gramm főzelék simán lecsúszik.
Alvás: A gyakori ébredések hónapja volt az október. Hol az egyik, hol a másik gyerekem ébred éjjel. Néha egyszerre is.
A nappali alvás is esetleges. A napi kettőhöz ragaszkodom, mert látom, hogy az egy nem elég. Az első alvás tízórai utánra esik, s általában ez a hosszabb (1-1.5 óra jó esetben...de gyakran van rossz/abb eset is). Délutáni alvás az attól függ kategória: vagy uzsi előtt, vagy uzsi után. Ha ebéd után leviszem őket (muszáj,különben uzsi után már sötét van), elalszanak a babakocsiban, s akkor fürdésig nincs több alvás. Ha maradunk fent,akkor általában uzsonna után hunynak egy rövidebbet.
Mozgások: Janka áll, s egyre hosszabb ideig bírja kapaszkodás nélkül. Sőt, az első lépést is megtette már. Vezetve mint a nyíl, úgy halad, de egyedül még semmi. Nem is nagyon vezetgetem, csak, ha nyüszög miatta. Rebus jól elvan a mászással. Ő is képes kapaszkodás nélkül állni, csak "nem akar". Biztos szeret V-hez járni.Ugyanis járáskor akar elengedni minket V. Ehhez hozzá kell tennem, hogy most már csak a lábát kezelik: kissé kanyarba áll, s erre még ráerősít azzal, hogy az ujjaival is "karmol".
Finommotorosan továbbra is nagyon jók, csippentenek meg minden. Janka a morzsát szedegette így a földről a minap. (Kiflievés közben ők szórták el.) Rebus meg redszeresen takarítja a szőnyeget, a kis házias, felszedi a szöszöket róla.
Kommunikáció: Semmi látványos fejlődés. Semmi szókezdemény. Aggódjak? Örülnék, ha lenne végre valami. Rebus memmézik, ha éhes (mellé cuppog is), tátátát-zik (ilyenkor jókedvű), és ha nagyon elmerül valamiben, akkor bajabajabajázik. Kérésre megmutatja, hol van a pocakja. Janka ugyan kevesebbet "beszél" (vavavava, bababa, mamamma az eszköztára), viszont kérésre utánozza az oroszlánt, a kiskutyát, a szelet. Mindketten kitűnően műköhögnek.
Fogak: Rebusnak 5 darab (kettő lent, három fent); Jankának 9 (4 fent, 5 lent, ebből egy őrlőfog..egy pici csücsök hiányzik csak belőle). Érzem az ínyükön, hogy mindkettőnél újabb fogak lesznek kint 1-2 héten belül. Ehhez képest Janka a 9 fogával öklendezik a darabos ételtől (kivéve a kifli), míg Rebus finom nőiességel elcsócsálja.
Eddig (s ezután is ezzel kezdünk) ujjra húzható szilikonos fogkefével mostam a fogukat. Mivel Janka egyfolytában kapkodott a kezem után (egyedül akarta csinálni), megkapták életük első saját fogkeféjét is.
Játék: Elérkezettnek láttam az időt új (na, jó haszált, de tökéletes állapotú) játékok vásárlására. Továbbra is szeretnek zörögni, csörögni, de láttam, ez már kevés nekik. Mivel Rebus V-nél nagy szeretettel nyomogatja a zörgős-zenélős-hangot adó csodát, így valami ilyet akartam beszerezni. Sikerült lecsapnom egy tanuló kutyára, egy sütifalóra, egy formabedobóra, egy hangokat kiadó könyvre (állat, hangszer,jármű stb.) és egy csészepiramisra. A csészepiramist kapták meg először, majd a tanuló kutyust. Mindkettőt nagyon szeretik, de a kutya lett a kedvenc. Ölelgetik, hozzábújnak, nyomogatják, hogy szóljon.
Alkotnak, játékokat kombinálnak. Főleg Rebus. Szépen pakolgatja a karikákat a rúdra, s valahogyan rájött,hogy a csészapiramis egy-egy darabját is rá lehet tenni a rúd végére, mintegy lezárásként. Gyönyörű színes gombákat tud így "gyártani".
Sajnos, hiába is szeretném, nem tudok külön-külön foglalkozni velük. Amint az egyikkel elkezdek valamit csinálni, jön a másik, bújik, vagy épp pont az a játék kell neki, amivel mi ténykednénk.
Együtt még mindig nem játszanak (emiatt nem aggódom, állítólag van még idejük). Van néhány cinkos egymásra nevetés, kis simi, nagy hancúr a fürdőkádban (pancsolják egymást, igazi vízicsibék), de zömmel "különutasok."
Van viszont utánzás. Főleg evés közben, és főleg Janka Rebust: ha Rebus elkezdi ingatni a fejét (nem), akkor Janka is; ha elkezd csapkodni, Janka is; ha simogatja a tálcát, Janka is. Fordítva még csak a üreges-öblös játékokba huhogás működik: ha Janka elkezdi, Rebus is csinálja.
Utolsó kommentek