Végre üzembe helyezték a liftet a házban! 12 hónap cipekedés után kulturált körülmények között, édes négyesben (babakocsi, lányok, én) és bugyivizesedés nélkül jutunk le a földszintre.
Na jó, hogy az öröm ne legyen teljes, van egy kis bibi is a dologoban. Mikor pár napja a sétából hazaérve a építésvezető (még itt vannak, festik a lépcsőházat ezerrel) közölte, hogy jár a lift, el is döntöttem, azzal megyünk fel. Igen ám, az extrakeskeny babakocsink nem fért bele. Nem gond. Kocsiösszecsukó pöcök lábbal felnyom, és újabb próba. Így is hiányzik egy centi. Ekkor már hárman szerencsétlenkedtünk, s sajnálattal konstatáltuk:
a. marad a cipekedés immár a lifttel
b. egymás mögötti kocsit kell beszereznünk.
Rebust felkötöttem a mei tai-ba, Jankát a hónom alá csaptam, s felvittem őket a lifttel, majd lementem a kocsiért.
A lift előtt hirtelen amolyan AHA élményem támadt. Van még egy "pöcök", aminek lenyomása az összecsukás előtti utolsó mozzanat. Ha lenyomom, a babakocsi két fogóját fogva s azokat előrehajtva össze lehet csukni a kocsit. Nem csuktam teljesen össze, hanem kissé megroggyantva megpróbáltam betolni a liftbe...és tadam...befért!!!
Tegnapelőtt aztán csajokkal megpakolva is kipróbáltam. Kissé összenyomva (két fülük a két válluk között) szinte "vigyázzülésben" zajlik a művelet, de működik!!! Tartani kell ugyan a kocsit, hogy ne roggyon össze a súly alatt, meg ügyesen ki-be kormányozni, de kivitelezhető a dolog.
Úgyhogy most már szabadon közlekedünk, nincs nyűg, sírás, anyára várás, míg le-föl cűgöli a járgányt. A mei tai-t azért mindig visszük. Arra az esetre, ha az egyik sétából hazatérve nem működne a lift. Mert akkor jön az eddigi jól bevált, de kissé körülményes verzió.
Utolsó kommentek