Ma lezárult egy hosszú időszak. Utoljára jártunk Vikinél. Tavaly április elején még két kis csöppet vittünk hozzá állapotfelmérésre, most meg két járó-kelő kiscsajszit. (Mindezt gyalog abszolválva oda-vissza, mert ugye a BKV-sok sztárjkoltak.)
Megnézte, hogy mennek, Rebus hogy korrigálja a lábfejét, hogy tartja a lábát, ha guggol. S elengedett bennünket. Furcsa lesz, hogy nem kell többé menni, mert szerettem hozzá járni. (Ha nagy baj lett volna, biztos máshogy gondolnám.) Jót tett mindenkinek a kimozdulás: az otthon maradó kitüntetett figyelmet kapott mamától, az épp úton lévő meg tőlem, ráadásul levegőztünk, nem mellesleg meg javult az épp kezelt nőszemély állapota a kezeléstől. Én meg kicsit kikapcsoltam.
Már most hiányzik.
Utolsó kommentek