A papír formátumhoz már öreg vagyok, az írásom csúnya, a memóriám nem a régi. Miről fog szólni a blog? Rólunk, hogy végre, hosszú idő után két kis csoda (s)iker(ült).
Tízórai. Adogatom a kezükbe az almaszeleteket.
- Jó lenne a bodyk ujját felhajtani!- jön a gondolat- Csak hullik le egy-egy kis darab, s azt meg szétnyomják a karjukkal. Foltok, macera...
Jankáét fel is hajtom, s ülök is vissza, szeletelni, adogatni. Rebi rámnéz, Janka karjára mutat, majd a sajátjára, az ő bodyjának az ujját ugyanis nem hajtottam fel.
Így kommunikál. (A verbálisnak jobban örülnék.Türelmetlen anya.)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek