Vasárnap végre rászántuk magunkat arra, hogy megszabadítsuk a lányok kiságyát az egyik (hosszabbik) oldaltól, így téve "nagylányosabbá" a kuckójukat. Előtte persze végiggondoltunk minden lehetséges következményt, úgy mint éjjeli földön landolás, vagy épp a mi ágyunkba való beköltözés, és ezek ellenére is a művelet mellett döntöttünk.
Volt nagy sikongatás, öröm, mikor az első ágyról (Jankáé) lekerült a rács. Rögtön birtokba is vették: le-föl másztak rá, felálltak (!) stb.
Este félálomba kerültek be az ágyukba, így nem volt furcsa nekik az új helyzet. Ugyan nincs magasan a fekvőfelület, mégis gondosan leterítettem egy-egy paplant az ágyak elé, hogy kissé tompítsa az esetleges gurulást.
Aztán (végre) megnézetünk egy kölcsönzött filmet (éljen kábelszolgáltató). A film végén belestünk a lányok szábájába is. Rebus kitárt karokkal édesdeden aludt, Janka meg a földre terített paplanon az ágy alá félig becsúszva tette ugyanezt.
Azóta is néha-néha lent landolnak a földön, amire legtöbbször fel sem ébrednek. (Én annál gyakrabban, de sebaj, ennyi belefér.)
És valamilyen érthetetlen oknál fogva három napja a nappali (ebéd előtti) alváskor egymás ágyára másznak fel, s alszanak el.
Most már csak a szobájuk berendezését kellene végre megálmodni, megvenni, elhelyezni. Ami késik, nem múlik.
Utolsó kommentek