Reggel. A lányok az ágyunkban hancúroznak. L. Rebit épp arról faggatja, hogy hívják. A szokásos EBÍÍÍÍ helyett teljes komolysággal ezt válaszolja elsőszülöttünk:
- Lóóóóóó!
S mikor látja, hogy dőlünk a nevetéstől, újból s újból elismétli.
Nagy mókamester a csaj, meg kell hagyni!
A történet folytatása. Éjjel a nappaliban épp azt utánozzuk, Rebi hogy ejti a lovat, (kicsit franciásan) s jókat vigyorgunk rajta (ventillálunk, na). Erre ki sétál ki félkómásan az ajtón? Hát az emlegetett patás*, nyugtázzuk nevetve...vagy mi...elvégre saját magát reggel még ló-nak nevezte. Visszakísérem, buksisimi. Alvás.
*Tudom, szamárról szól a közmondás, de olyan jól jött ki
Utolsó kommentek