Anci szokta emlegetni a hiperérzékeny gyerekcsápokat. Hát rögtön ő jutott eszembe ma.
L. bevásárolni volt, kissé elhúzódott, így egyedül kezdtem el a fürdetést. A lányok zajongtak, pancsoltak, Janka épp állt a kádban. Mikor is felemelte a mutató ujját, kinézett a nappali irányába (nyitva volt a fürdőszoba ajtó) s ennyit mondott:
-Ápá!
Rá nemsokára (talán míg az ember ötig számol magában) tényleg nyílt az ajtó, s megjelent L.
Hogy hallott-e valamit (bár kétlem, mert elég nagy zajt csaptunk), vagy azok a bizonyos csápok jeleztek, nem tudom meg soha. Sajnos.
Utolsó kommentek