Nőnek, önállósodnak. Kezdődött az önálló evéspróbálkozásokkal, majd jó pár hónapja felfedezték, milyne jól lehet a nagyok cipőjében, papucsában, magas sarkújában mászkálni, most meg már az önálló öltözködéssel-vetkőzéssel próbákoznak. A minap Jankának kattant be valami, s addig-addig próbálkozott, míg fel nem vette a nadrágot. Rebus látva, nem maradhatott le Janka mögött. Azóta is próbálkoznak több-kevesebb sikerrel.
A minap fürdés előtt maguk vetkőztek le: először lekerült a póló, majd a nadrág. Aztán itt van a saját cipő téma: szegények szenvednek, hogy felhúzzák a lábukra, de nem megy. Mondjuk nem is egyszerű, én is megdolgozom vele, mire a lábukra varázsolom.
És a nagyok csúszdájáról is essen szó: majom ügyességgel másznak fel a kötélhálón majd 160-180 cm magasra, hogy utána anyjukra hozzák a szívbajt a csúszda tetején toporogva. A faszerkezet másik oldalán lévő (minek is nevezzem) lécsor, rászögelt fa kapaszkodókkal már nem is kuszt nekik.
Olyan hamar nagyok lesznek. Hol vannak már a babaillatú, kis csúszó-mászó dedeim, akiket felöltöztettem, babakocsiba pakoltam, s sétáltunk egy nagyot..amerre én akartam? Helyette itt vannak a kis akaratos, önnálósodni vágyó/próbáló kislányaim. De imádom őket (így is)!!!
Utolsó kommentek