(S)Ikerblog (Janka és Rebeka)

Nőnek, önállósodnak. Kezdődött az önálló evéspróbálkozásokkal, majd jó pár hónapja felfedezték, milyne jól lehet a nagyok cipőjében, papucsában, magas sarkújában mászkálni, most meg már az önálló öltözködéssel-vetkőzéssel próbákoznak. A minap Jankának kattant be valami, s addig-addig próbálkozott, míg fel nem vette a nadrágot. Rebus látva, nem maradhatott le Janka mögött. Azóta is próbálkoznak több-kevesebb sikerrel.

A minap fürdés előtt maguk vetkőztek le: először lekerült a póló, majd a nadrág. Aztán itt van a saját cipő téma: szegények szenvednek, hogy felhúzzák a lábukra, de nem megy. Mondjuk nem is egyszerű, én is megdolgozom vele, mire a lábukra varázsolom.

És a nagyok csúszdájáról is essen szó: majom ügyességgel másznak fel a kötélhálón majd 160-180 cm magasra, hogy utána anyjukra hozzák a szívbajt a csúszda tetején toporogva. A faszerkezet másik oldalán lévő (minek is nevezzem) lécsor, rászögelt fa kapaszkodókkal már nem is kuszt nekik.

Olyan hamar nagyok lesznek. Hol vannak már a babaillatú, kis csúszó-mászó dedeim, akiket felöltöztettem, babakocsiba pakoltam, s sétáltunk egy nagyot..amerre én akartam? Helyette itt vannak a  kis akaratos, önnálósodni vágyó/próbáló kislányaim. De imádom őket (így is)!!!

Veszekednek, lökdösődnek, ölelkeznek, puszilóznak. Igazi testvérek. Itt épp egy - ritkább - pillanat: kézenfogva sétálnak a lakásban (a rendetlenséget nem nézni, nálunk a reggel ilyen rumlis), s még azt is megbeszélik, merre menjenek, amikor többfelé "vezet" az út.

Komoly. Egyikükre ma a játszótéren rástartolt egy nagyobbacska (2-2.5 éves forma) kisfiú. Két kezébe fogta kislányom arcát (aki hagyta magát)- s megpuszilta, a száján, többször. Én meg csak messziről pislogtam ( a másik lánykám épp a nagyok csúszdáját ostromolta a kötélhálón), hogy mííííííííííííííííííííííííí vaaaaan?

Lehet találgatni, ki szédíti a másik nemet alig 20 hónaposan....Lesz még bajunk vele. L. már készíti is a hatlövetűt...

Reggel. A lányok az ágyunkban hancúroznak. L. Rebit épp arról faggatja, hogy hívják. A szokásos EBÍÍÍÍ helyett teljes komolysággal ezt válaszolja elsőszülöttünk:

- Lóóóóóó!

S mikor látja, hogy dőlünk a nevetéstől, újból s újból elismétli.

Nagy mókamester a csaj, meg kell hagyni!

A történet folytatása. Éjjel a nappaliban épp azt utánozzuk, Rebi hogy ejti a lovat, (kicsit franciásan) s jókat vigyorgunk rajta (ventillálunk, na). Erre ki sétál ki félkómásan az ajtón? Hát az emlegetett patás*, nyugtázzuk nevetve...vagy mi...elvégre saját magát reggel még ló-nak nevezte. Visszakísérem, buksisimi. Alvás.

*Tudom, szamárról szól a közmondás, de olyan jól jött ki

A locsifecsi-díjat még nem kapja meg Janka sem, de azért haladunk.

A mai:

tess = tessék

ezt is

Rebít hívtam ebédelni, mire Janka-papagáj megszólalt az etetőszékből:

Ebi gyee!

Ma délelőtt gyors ebédkészítés után "hagyjuk apát dolgozni" címszóval  játszóterezni mentem a lányokkal.

Nagy furgon, egy erdélyi panziót hirdet az oldalán, gyönyörű sörényes állatokkal. Rebi ránéz, mutat:

- Lóóóóóó!

(Nagy taps, újabb szó a szótárban!!!)

Hazafelé készülődünk a játszótérről. Szedem össze a homokozóból a játékainkat. Kisfiú épp a mi lapátunkra startol rá. Kedvesem felvilágosítom, hogy megyünk haza, s vinnénk magunkkal a lapátot is, mert az a miénk.

- Mien (k) - erősíti meg Janka is.

(Újabb nagy taps!!)

Tavaly a Balcsinál ünnepeltünk.

Idén nem csináltunk nagy felhajtást belőle: pihi, szerény ebéd, finom és könnyű süti (citromos álom, azaz citromhab keksszel), délutnn nagy szunya, estefelé óriási séta a nőkkel, este pizzázás.

Eltelt a nap, nyugiban, csendesen.

Badacsonyban feküdtünk L-sal a strandon, amikor Rebi lepkeszárnyit először élveztem. Mondhatni évfordulós ajándék volt. Ma eszembe jutott. Ha behunyom a szemem, egy pillanatra fel tudom idézni, milyen is volt. Csodás.

Nem tudom, mióta, de Rebi is nagy puszilkodós (lett). Néha magától, máskor kérésre adja a cuppanósakat. Imádom. Jankával ellentétben apának is..bármikor...

Azóta lefekvéskor mindig van finom, puha "jóéjt-puszi" is.

Két régebbi videó...de akár a mai hűvös napon is felvehettem volna...

És egy másik, kicsit hosszabb. Így dolgoznak össze a Németh-lányok:

- Apa el autó!- közölte ma velem Rebus...

A játszótéren van két játék, amely eddig nem nagyon izgatta a lányokat: egy delfin és egy kutya. Rugós jószágok ezek. Az ember lánya/ fia ráülteti a gyerekét, az megkapaszkodik a fogóban, felteszi a lábát a tartóra, s őrült rángatásba kezd. Jó esetben súlyosabb szájsérülés nélkül meg lehet úszni a dolgot.

Szóval van ez a két játék. Rebi hétfőn gondolt egyet, s felküzdötte magát a delfinre, elhelyezkedett, s profi módon "rugózni" kezdett. Amikor nagyon belelendült, azért szóltam neki, hogy vigyázzon a szájára.

Janka látva ezt, a kutyát vette célba. A rugóra állva felmászott az ülőkére, átdobta a bal lábát, és már rugózott is. Neki is hasonló instrukciókat adtam, mint Rebusnak. Janka annyira büszke volt magára, hogy cinkosan még Gina baba apukájának is küldött pár mosolyt kutyagolás közben.

Aznap még jó párszor fel-le közlekedtek e két játékszerre. Azóta alig. Mert a nagy kedvenc továbbra is a hinta és a csúszda...

Mostanában mindig közbejön valami utazás előtt/közben. Főleg a balatoni utak előtt/alatt történik velünk valami. A múltkor a dugó+ Rebiből jtt ki minden, most meg...

Szóval úgy volt, hogy L. a hét elején gondolt egy merészet, s mára szabadságot vett ki. Jó az idő, a Balcsi is kellemesen meleg, uccu, induljunk neki!

Sikeresen el is indultunk 8-kor. Túl simán ment. Az Astoria környékén valamiért rákérdeztem a strandsátorra. Kiderült, otthon maradt, a polifoammal együtt. Gáz. L. kénytelen volt visszafordulni (ő ment volna tovább). Épp megálltunk a ház előtt, mikor Janka (a sok kanyar, fék stb. miatt) lehányta a ruháját, az ülését. Ruhacsere, gyerekcsutakolás után kilenckor újra -immáron minden szükséges dologgal a csomagtartóba- útrakészek voltunk.

A strandot sem volt egyszerű megtalálni (kinéztem egyet Balatonfűzfőn), de anya-GPRS ezt is megoldotta.

Megérkeztünk, leparkoltunk. Innentől aztán kiváló volt minden. Az idő, a víz , gyerekeknek külön kis homokos partszakasz. Végre tudtam kicsit feküdni, újságot olvasni.

Hazafelé kipurcanva aludt a banda. És most és...remélem, egész éjjel.

Képek később

A szomszéd öreg bácsi sokat van kint az erkélyen. Hol pipázik, hol csak nézelődik. Az ember azt gondolná, mindet lát, mindent tud, mégsem vette észre, hogy a tárolóból elloptak két bicót...(Na, jó, nem volt épp kint.)

Követője is akadt Rebus személyében. Imád kint lenni az erkélyen, nézelődni. Ha meg nem jut ki, leül a kanapé szélére, nekitámasztja a lábát a bevilágítónak, s úgy lesi, mi történik lent az utcán.

Tegnap teregettem az erkélyen, ő is kint volt. Épp beszaladtam a következő adag ruháért, amikor is szalad utánam Rebus, s kissé "izgatottan" közli velem:

- Néni el!

Kimentem, lenéztem, s tényleg Ági és a lányok játszópajtása, Zara, épp indultak.

Alighanem kémnő lesz a lány, vagy Magdi anyus...

Egy hetet Szarvason töltöttünk a lányokkal. Kifogtuk a legnagyobb  kánikulát, de a viszonylag hűvös házban elviselhetőbb volt a hőség, mint Pesten. Reggel ébredés után rögtön levegőztünk egy jó nagyot, majd 10-től 4-ig bent hűsöltünk.

A lányok irtóra élvezték a szabadságot, jöttek-mentek, tettek-vettek, hol ruhában, hol meztelen fenékkel. Ennek köszönhetően kaptak némi színt is (velem együtt).

A pancsoló egész héten üzemelt      

Nem sok ruhát koszoltunk össze

Babakocsi, babakocsi...a'la retro

Esténként mindig volt egy kis testmozgás

Reggelente a hűvösben homokoztunk....

...vagy hintáztunk

Segítettünk tatának babot mosni

Munka után édes a pihenés

Jókat ettünk...

 ...és ittunk

Az (egyik) unokatesónk is meglátogatott minket

Horzsolások, kék foltok és egy Angelina Jolie-száj (motoros baleset)

A szoba hűvösében játszottunk, dvd-ztünk (csak és kizárólag a Gyerekdalok és Mondókák)

Anyával és mamával kint jártunk a Szélrózsán (Misztrál Koncert)

Szombaton a keresztszüleinknél pancsoltunk

Játszótér, este fél 7. A lányokat épp a nagyok hintája mellett vigyáztam (kevesen voltak, hagytam, hadd "idétlenkedjenek" a hintával), amikor befutott L.

Nagy üdvrivalgás, körök futása, majd mikor L. leült egy padra ,Rebi odavitt neki egy kis szemetet (papírdarab, a virágágyásból halászta).

- Rebi, tedd le légy szíves, ez szemét!-szólt rá az apja.

Rebi, mint aki se nem hal, se nem lát (mi legalábbis azt hittük elengedte L kérését a füle mellett) elszalad...egészen a kukáig, s pipiskedve kidobta a szemetet.

A szám nem kicsit esett le. Ugyan többször mondtam már neki, hogy az a kuka (ne piszkálja :)); otthon dobott is már ki szemetet (felszólításra, s úgy, hogy kihúztam a szelekítv kukákat rejtő mély "fiókot", amit ők még -egyelőre- nem kezelnek, s levettem a tetejét), de ez valahogy váratlanul ért. Apróság, másnak semmiség (mint sok más a mindennapjainkban), de nekem öröm volt.

A legújabb...

Rebi ma megállt előttem dél körül:

- Ebé!

Rögtön kapták is....

Délelőtti játszóterezés. A nagy hintamániás Rebi a nagyok hintájára akar felülni. Felteszem. Ügyesen fogja a láncot. Párszor óvatosan (odafogom a kezét a lánchoz, s mögötte állok) meglököm. Pár "lökés" után leugrik.

-Rebi, ennyi volt? -kérdezem.

-Ennyi!- válaszolja (először kimondva az ennyi szót) Rebus.

Este lefeküdtünk. Mindenki a saját ágyába. Reggel felébredtünk: Rebus kettőnk között. édesdeden alszik.

Fogalmunk sincs mikor, hogyan került oda. Egyikőnk sem emlékszik, hogy áthozta a csajt, így valószínű, saját lábon jött, felmászott, befeküdt ápá és anya közé.

Balaton. Imádom.

Szombaton ott strandoltunk. Odafelé (baleset miatt) több kilométeren keresztül csak araszolva lehetett az autópályán közlekedni, ráadásul Rebi gyomra nem bírta az elindul- befékez mutatványt, így egy benzinkúton még egy ruhacserét is beiktattunk. De végül csak leértünk, szép volt az idő, a csajok élvezték a pancsi. (Tényleg igazi vízicsibék.) Jöttek, mentek, barátkoztak mindenkivel, aki a környékünkön napozott.

Hazafelé végigaludták az utat, s este se kellett túl sokáig ringatni őket. Kellenek az ilyen programok, nagyon is.

Balatonlelle

Alvás: a délelőtti játszótér után hosszan, jóízűt...este aztán jön a lepkeháló...

éjjel: rapszódikusan, mint mindig...

Evés: kenyérfélét alig, zöldséget (főleg ha az a répa) minden mennyiségben, hús: az attól függ...ami jöhet még: tudó (ahogy Rebi mondja), azaz Túró Rudi...ritkán és hámozva...(hogy milyen rossz íze van csak úgy magában a "csokinak"). Kaptak krumplipürét is...jöhet kategória.

Játék: fő a sok mozgás..így este előkészítem az ebédet, másnap reggel megfőzöm, s délelőtt irány a játszótér. Hazatérve csak melegíteni kell...aztán este is játszótér...közte mondókázás, éneklés, tánc, közös építés, könyvek, de hagyom őket, hadd játszanak egyedül is...meglepően sokáig tudnak nélkülem is tenni-venni. (Ennyi könnyebbség meg hadd járjon minden ikresnek!!!)

A szomszéd kislánnyal is jól összejöttek a lányok. Én meg szívesen beszélgetek az anyukájával (Á-val). A múltkor együtt "dagonyáztak" a csajok Á-ék előkertjében (nekik ilyen is van...mindig hív, hogy menjünk le).

Beszéd: Janka is egyre többet karattyol. Rebi meg egyre több értemes szót mond. Eddig sem volt sok szóvég, szókezdt, úgy tűnik kivárt, s rögtön szavakat kezd mondani.

Anci szokta emlegetni a hiperérzékeny gyerekcsápokat. Hát rögtön ő jutott eszembe ma.

L. bevásárolni volt, kissé elhúzódott, így egyedül kezdtem el a fürdetést. A lányok zajongtak, pancsoltak, Janka épp állt a kádban. Mikor is felemelte a mutató ujját, kinézett a nappali irányába (nyitva volt a fürdőszoba ajtó) s ennyit mondott:

-Ápá!

Rá nemsokára (talán míg az ember ötig számol magában) tényleg nyílt az ajtó, s megjelent L.

Hogy hallott-e valamit (bár kétlem, mert elég nagy zajt csaptunk), vagy azok a bizonyos csápok jeleztek, nem tudom meg soha. Sajnos.

Nem sürgettem. Alakult. Illetve a lányok irányítottak. Először villával történő evéssel , most meg a kanállal ismerkednek a lányok.

A villával inkább Rebus bánik jobban, kanalazásban Janka az erősebb, de a gyengébbik "fegyvernemben" is próbákozik mindkét érintett fél.

Itatópohár, csőrös pohár, pohár, szívószál. Bármi jöhet. Nem maradnak szomjasak. Bár vizesek (a pohártól), de ilyenkor nyáron bánja kánya.