(S)Ikerblog (Janka és Rebeka)

  Le vagyok maradva az írással. Pedig történtek érdekes (meg kevésbé érdekes) dolgok:   Április 6-án a lányok beléptek a fülbevalót viselők közé. ha fogadni kellett/lehetett volna előtti, ki hogy viseli, nyertem volna egy rakat pénzt: Rebus már az idegen helytől…

Szalad az idő. A lányok ma töltötték a negyedik hónapjukat. Hasalnak, karattyolnak, nagyokat játszanak (kedvencük a textilkönyv és az ikeás béka...jó mélyen a szájba tömködve), Rebus már hason fekve is képes hosszabb ideig nézelődni, játszani. Janka pedig kinyílt: egész nap…

A lányok szeretnek aludni. Családi vonás. Remélem így is marad. Két legújabb pózuk:            Rebeka kézlógatós pozitíúrája               Janka…

Körülbelül félidőnél jártam, amikor anyu megkérdezte, mibe fogom csomagolni a lányok popsiját. Mibe másba? Hát eldobható pelusba. A fenének lesz ideje meg kedve tetrával vacakolni. Aztán az egyik beszerzőkörúton kezembe akadt egy textilcsoda. Arra rájöttem, hogy valamiféle…

Azok, akik (első babát váró) kismamaként azt mondják, nem bújják a babafejlődési oldalakat és nem hasonlította össze mások hasonló korú magzatával , azok vagy nem mondanak igazat, vagy nagyon lazák. Esetleg tojnak arra, hogy fejlődik odabent az a kis élet. Gyanítom ők vannak…

Két zűrös nap után a mai naptól sem vártam semmi jót. Tévedtem. A nők összekapták magukat. (És én is.) Jutott idő rendes nyugodt ebédelésre, mosásra, teregetésre, sétára is. És még egy délutáni szunyókálás is belefért. Igaz, ehhez volt egy hálótársam is Janka…

Tegnap az alvásról írtam. Meg a szerencsénkről...Hát ma megkaptam:Úgy indult a reggel, ahogy szokott. Fürdés, hami, alvás a menetrend. A jó meleg fürdő után beájulva alszanak még minimum 2 órát. Na, ma nem.Reggeli után még virgonckodtak egyet az…

Azt hiszem, szerencsés vagyok/szerencsések vagyunk. Jól (s)ikerültek ezek a gyerkőcök. Ezt naponta bizonyítják is nekem/nekünk. Például az alvással kapcsolatban is.Tegnap  oltásra mentünk. Az elsőre. Valamikor el kell kezdeni. Hát mi belecsaptunk a lecsóba, rögtön kettőt is…

Hétfő, de lehetne akár csütörtök is. Tök mindegy. L. elment dolgozni, én meg félkómásan (nem is értem miért, hiszen a csajok este 11-től reggel 4-1/2 5-ig aludtak, velük persze mi is) még beállítottam a telefonomat, hogy 20 perc múlva biztosan felébredjek. Elő kellett készülni…

Nem ragoznám hosszan, milyen hosszú volt az út március 24-ig. Aki már hosszasan vágyott  és várakozott gyerekre ismerheti a kezdeti "Na, akkor most már jöhet a baba!" érzést, az utána következő reményteljes ugyanakkor egycsíkos tesztű hónapokat, a kivizsgálások…