A papír formátumhoz már öreg vagyok, az írásom csúnya, a memóriám nem a régi. Miről fog szólni a blog? Rólunk, hogy végre, hosszú idő után két kis csoda (s)iker(ült).
Gondolat
"Az anya nemcsak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel." Kodály Zoltán
Videó
Kaptam...
Utolsó kommentek
knnóri:
Gala, az első bekezdést akár én is írhattam volna, minden szava igaz rám is. :D
És igen, a locspoc... (2010.09.14. 09:32)Mozgalmas délelőtt - beteges délután
A február elejéről a mai napra áttett kontollon jártunk ma. Rögtön késtünk is. Nekem fél tíz volt felírva, kiderül fél kilencre volt időpontunk. Még szerencse, hogy az inkább várjuk 10 percet, mint késsünk ötöt elvet vallva már 9-kor ott voltunk. (Nem értem, hogy tudtam ezt így benézni. Januárban telefonáltak, hogy a doktornő aznap nem lesz, adnak egy másik időpontot. Én felírtam, majd be a telefonomba is. Valahol a két pont között elíródott az infó..) )
Szerencsére hamar végeztünk. Megnézte hogyan mennek, kikérdezett. A beszédfejlődésre azt mondta hogy 2 éves korukig ne aggódjak. (Jó fej..hogy a fenébe ne, mikor a játszótéren a 16 hónapos kisfiú tök érthetően ilyeneket mond: kislány, kisfiú.)
Ha nagyon nem akar indulni, még minidig hívhatom D-t újabb TSMT-s feladatsorért. Ne legyen rá szükségünk!!!
Rebus bőg. Semmi sem jó neki. Janka megöleli, az sem. Pedig Janka igazán anyáskodó: ha nem ölel, akkor orrot töröl, ahogy tőlünk látta. S szinte csak akkor, ha tényleg van is mit Rebus orra alól eltüntetni. Például a sírás közben kibújt Fényeséket.
(Na, jó, cserébe Rebi este megmosta Janka hátát. Mégiscsak jólesett neki az anyai/ ikertesói gondoskodás.)
A nagy betegségesdiben nem figyeltem. Végre kint van a negyedik csücsök is. Rebus 12 fogú lett. És a tizenharmadik (bal felső őrlő) is hamarosan teljesen kint lesz.
Tegnap sétáltunk (babakocsi maradt, motorok jöttek) egy nagyot a Városligetben. A csajok motoroztak egy kicsit, Janka lázba jött a kutyáktól (irtó nagy rajongó, ragad a kutyákra, azok is rá). Bemerészkedtünk a játszótér egyik félreeső szegletébe is: a lányok túrhattak egy kicsit a homokban, meg ráülhettek egy jópofa libikókára, ha már a hintára nem mehettek (nagy volt a tömeg körülötte).
Azaz Rebi barátja. Már nem sír, ha meglátja. Okosan engedi, hogy az orrába fújjam az orrsprayt, majd tartja a buksiját, míg szívom, s ügyesen a száján veszi a levegőt. Ma meg is fogta, s mutatta, hova kell tenni (az orrába).
Épp kimásztunk az oltási lázból, mikor Rebus beteg lett. Szerdán reggel már szokatlanul nyűgös volt. lyenkor semmi sem jó neki. Én sem voltam a toppon, szombat óta kapart a torkom (mondhatni fájt), gyenge voltam, kerülgetett valami. Szóval Rebus is beteg lett. Hallottam, hogy kissé rekedt, s köhögött is, szakadt fel az anyag, viszont nem volt lázas. Tanácsra homeos bogyót kezdtem neki (is) adni, s napról napra jobban lett. Ma már csórikám mutogatott a kabátjára, hogy ő biza menne már ki, de mivel Jankába is belemászott a kórság (nem annyira erősen, mint belénk), maradtunk bent. Nehéz őket lekötni, mennének, futnának. (Apropó, aki erre jár, mikor vihetem ki őket?)
Másra nem tudok gondolni, mint arra, hogy a csajokat az oltás ütötte ki.
Rebi kezdte csütörtök éjjel. Lázas lett. Másnap napközben jól volt, estére lett megint lázas. Tegnap már csak hőemelkedése volt.
Úgy tűnt, Janka megússza. Ha lázról van szó, akkor őt jobban elkapja, viszont sokkal jobban viseli, mint Rebus.
Tegnap éjjel (épp főztem mára), mikor felsírt a Kicsi. Éreztem, hogy meleg, így lázat mértünk. 39.2. Kúpott kapott. Apja dajkálgatta, míg én gyorsan megfürödtem. Épp vettem volna át, mikor hányt egy óriásit (a kanapéra.) Majd a földre. Szegény teljesen kétségbeesett, hisz ilyen még nem történt vele. L-t beterítette az anyag, de olyan lett Janka pizsije, a frissen mosott haja is, így komplett fürdés, ruhacsere következett, no meg a kárelhárítás. Szegénykém, fürdés után kipirosodott szemekkel még mosolyogni is próbált ránk.
Aztán elszunnyadt a kezemben. A kiságyat hanyásbiztossá tettük (köszi Anci, nálad olvastam az ötletet), bekészítettem a lavórt is, majd megágyaztam mellé magamnak is.
Rebi ezek közben felsírt. Megnyugtattam, s "elmagyaráztam" neki, hogy Janka beteg, s most anya vele foglalkozik. Komolyan, mintha megértette volna, hogy "baj" van, ez most nem a hiszti ideje, csendesen feküdt a mi ágyunkban, s aludni próbált. Néha bementem hozzá, meg-megsímogattam.
L. végül Rebivel aludt nálunk, én meg Jankával a gyerekszobában. Szerencsére nem hányt többet. (Közben én is kidőlőfélben: kapar a torkom, dugul az orrom.)
Most épp alszanak. Kimerítő éjszakájuk volt nekik is.
Janka fel-alá tologatta a taxit a lakásban. Egyszer csak kicsúszott a kezei közül, s vágódott egy nagyott.
Szája legörbül, s jön panaszkodni. Kérdem tőle, hogy hol ütötte meg magát. Mire ő a földre mutogat, pontosan oda, ahol elesett.
De drága!! :)))) Végül is így is lehet értelmezni a kérdésemet. Pedig én csak arra voltam kíváncsi, hol fáj neki, mert adtam volna egy anyai "gyógyító puszit."
Dolgom akad. Készülődök. Ülök csöppnyi előszobánkban a földön, s kötöm a cipőfűzőm. Rebi jön, s kotorászni kezd a békás tartóban (sálakat, sapkákat tárolunk benne). Kihalássza a sálam, s odadobja elém. A sapkámat viszont már nem leli (én sem), s Jankáét teszi a fejemre.
El tudom képzelni, mit mondana, ha beszélne már...:) Így csak hangosan nevetünk mamával az anyáját száműző csajon.
Két kis lila fokföldi, egy nagyobb lila apró virágokkal, meg egy csokor (a mamának).
Mindenki megkapta a magáét. (Azt már le sem írom, hogy L. mit vett magának. Majd két évig rágta a fülemet érte, mire beadtam a derekamat. Most épp azzal szórakozik. És még mondja azt valaki, hogy a nőnap csak a nőké.:)))))))
Megkapták ma az MMR oltást a lányok. Meg a Prevenart is. Volt bőgés. Már a "hallgatózáskor" legörbült Rebi szája. Janka kint sétált mamával, de ahogy hallotta a bentről kiszűrődő hangokat (R. ordítását), neki is sírásra görbült a szája.
Le is mérték őket. Mindketten 470 grammot gyarapodtak, ami elég szép eredmény, hiszen volt két hét, amikor nem nagyon ettek. Főleg Jankóci.
Rebi: 10 004 gramm
Janka: 9 170 gramm
Hosszt nem mértek, de azt én is meg tudom mérni itthon. Már csak kíváncsiságból is.
Janka hazafelé elaludt, most is itt alszik mellettem a babakocsiban teljese menetfelszerelésben, sapkában; Rebus kibírta hazáig. Ő a szobájukban durmol.
Sok apróság utal arra, hogy a csajok ízig vérig nők, s kódolva van bennük, egyszer anyák lesznek:
1. Esti fürdés. Rebi Jankának háttal. Egyszer csak Janka finoman, lágyan, "anyásan" mosdani kezdi Rebit: megmossa a hátát, a kezét. Máskor még a fejét is.
2. Gyakran simogatja meg Rebi Janka fejét.
3. Anya és főnök:
Reggel. A lányok asszisztálnak az ágyazásnál. Mondom nekik, hogy a szájukban fityegő cumit és az alvós állatokat vigyék a kiságyukba (Igen-igen, nálunk ilyen is van. Szar anyu, anyapótlékokkal él.), hiszen csak alváshoz használják őket. Rebi elrobog, s üres kézzel tér vissza, majd látva, hogy Janka a füle botját sem mozgatta felszólításomra, magyarázni kezd a maga halandzsa nyelvén. A hanghordozás azt sejteti, hogy veszekszik Jankával. Majd odamegy, s rángatni kezdi a szájából a cumit. Janka végül enged. Rebi elviharzik a cumival, mi meg Jankával utána. Szépen beteszi J. ágyába a saját cumija mellé. Janka nyunyájára mutat, majd a kiságyra, irányítva a tesót, hol a helye a jószágnak. A nyúl is végül a helyére kerül.
Főnök alkat. Elvégre nyilas:
"Ha megfigyelünk egy-egy gyermekcsoportot, gyakran találunk benne Nyilast vezéregyéniségként, különösen az aktivitást, lelkesedést igénylő feladatoknál."
Alapadatok: Hétfőn megyünk oltásra. Szerintem mérik is őket. 80-86-os ruhákat hordanak.
Evés: Rapszódikus. A takony-láz kombinációs pár nap miatt Janka kb. 2 hétig nem evett normálisan. Nagy nehezen állt helyre a rend, de a mennyiség így is Rebié alatt van.
Új kedvenc is akadt ebben a hónapban: Ági-féle túrós "bejgli" és a zöld felesborsó főzelék.
Továbbra is favorit a sinlacos túrókrém és a gesztenyés csirke.
Rebus már próbálkozik az önálló ivással is (műanyag pohárból, kupak nélkül), s néha egész jól megy neki, máskor meg csurom víz az előkéje, mert nagyot lendít a poháron.
Alvás: Szokásos. Vagy alszanak éjjel, vagy többször kelnek. És gyakran alszanak köztünk is. Ilyenkor én vigyázz állásban fekszem a maradék 15 centis helyen, számban valaelyik csaj lábával.
Nappal: a délelőtti alvás kezd nyúlni, a délutáni meg rövidülni. (Talán-talán átállunk a napi egyszerire?).
Fog: Janka 16 db, de pár napja matat a szájában. Fog lesz ez. Rebusnak 11 db, és a két felső őrlő bújik most.
Mozgás: ágyra másznak, s biztonsággal le is jönnek. Ebben Rebus a megfontoltabb. Őt simán ott lehet hagyni a nagy ágyon, ha felébred lekecmereg, s kijön hozzánk.
Nyúzzák a bébitaxikat. Vettünk kintre (játszótérre a közöbe...:)) egy-egy használt motort is. A benti főpróba jól sikerült, egész ügyesen hajtják már.
Kommunikáció: Egyre több halandzsa, s mintha lenne pár szókezdemény is:
nta= hinta (Rebi)
ba = bumm (Rebi)
amma, ma = alma (Rebi)
aja, ava = anya, apa (Janka), egyre gyakrabban ny-t mont a j helyett
Ha tévében, fotón, utcán, utcai kutyakukán meglátják a kutyát/kutyákat, erőteljes ugatásba kezdenek (vavava). Még a macska is vavava.
Napról-napra egyre több utasítás hajtanak végre, többet és többet értenek meg. és nagyszerűen megértetik magukat.
Játék: régi-új sztár a toronyépítés: a LEGO formabedobójával, a csészepiramis elemeivel. Lassan beszerzünk egy adag fakockát is.
Gyerekkorom meghatározó "eleme" volt a meseolvasás. Egészen piciként is nagyon szerettem, amikor anyu mesélt nekünk. Rengeteg mesekönyv maradt a bátyámról ránk, így hosszú szombat-vasárnap délutánokat töltöttünk olvasással.
Aztán jött a diavetítős korszak is, de a könyv, a könyvillat, meg a mesék hosszú sora magasan verte a filmeket. Na jó, ott is volt jó pár kedvenc (Öreg néne őzikéje, Én és a testvérkém, Télapó meg az ezüstmackó, Mazsola és Tádé), de a könyv volt a Nr1.
Pocaklakóimnak leggyakrabban az Öreg néne őzikéjét mondtam el.
Mára szerves része lett az estéknek a mese- és versmondás. Mostanában a két nagy kedvencemet szoktam elmondani nekik: Családi kör és a már fentebb említett Fazekas Anna-vers. Fekszenek, hallgatnak, a vers ritmusa, rímei, a gyorsítások és lassítások álomba ringatják őket.
Úgy tűnik, a gének itt is dolgoznak. Talán ők is annyira szeretni fogják ezt az elvarázsolt világot, mint az anyjuk. Én ezen vagyok.
Amikor egymást között arról beszélünk, hogy Rebus neéz eset, nem a súlyára gondolunk. Egészen kicsinek is akaratosabb, "követelőzőbb" volt, mint Janka. L. szerint ő volt ilyen. (A gének.)
Bizony-bizony mostanában az akaratát egyre "erőszakosabban" akarja érvényesíteni. Ma pédául nem ízlett neki az ebéd. Bőgött, majd az etetőszékből kikerülve megfeszítette magát (feküdt a földön) és sírt. Bevittem hát a szobánkba az ágyra, ott is folytatta. Ültem kicsit mellette, de nem figyeltem a műsorra, mert ekkor már egyértelmű volt, hogy nem a fáradtságtól nyűgös,s nem is a foga kínozza (kapott előtte Osanitot is) hanem hisztizik.
Ott is hagytam (ügyesen, megfontoltan föl-le közlekedik az ágyról), de néha be-belestem hozzá, hol tart az előadás. Kis művésznőm, ahogy nem volt közönsége, alábbhagyott a sírással, s figyelt a gyerekszobából átszűrődő hangokra. (Janka és mama épp tornyot építettek.) Majd egyet gondolt, lekászálódótt az ágyról, s mosolyogva elindult a szobájuk felé, s mintha mi sem történt volna, csatlakozott a toronyépítő brigádhoz.
Mikor beültem közéjük én is, hagytam, hogy hadd tolasson az ölembe. Nem volt harag.
Uzsonnára már evett, kissé visszafogottan ugyan, de a vacsorát simán lenyomta, s még az apjától is kunyizott.
Már régóta agyaltam, hogy vennem kellene a lányoknak egy-egy pár puhatalpú cipőt bentre. A zokni állandóan lent van a lábukról, a járólap meg délutánra már nem túl meleg. Mondjuk nem is nagyon voltak betegek (Janka kétszer volt lázas-taknyos, Rebi szintén kétszer kevésbé lázas-taknyos), de az ördög nem alszik. Lassan (?) itt a tavasz, egyre ritkábban kapcsol be a fűtés. Ráadásul a kis szandáljaikat is éppen kinőtték.
Úgyhogy ma felkerekedtünk, s egy közeli cipőboltba betérve megvásároltuk a lányok első puhatalpú cipőjét. Nem Pediped, nem Liliputi, bár ugyanúgy magyar gyártmány: Estrella cípőcskéjük lett.
Látni kelllet volna Rebit, ahogy a boltban a tükör elé szaladt, s nézegette magát, hogy fest. Tiszta nő, le se tagadhatná.
Itthon aztán be is vetettük a két topánkát. Úgy jöttek-mentek benne (ki-ki a saját cipőjében), mint a modellek a kifutón.
Imádják. Janka még a kiságyba is magával vitte (a nyunyája mellé), biztos ami biztos alapon, nehogy elszökjön éjszaka.
Emlékszem, mikor kiderült, két kislány lapul a pocakomban, L. "felháborodva" tette szóvá, hogy akkor neki ki fog segíteni. Megnyugtattam, hogy ismerek olyan lányos családot, nem is egyet, ahol az egyik lány szívesen szerel-fúr-farag, úgyhogy ne aggódjon, van remény.
No, ez csak ezért jutott az eszembe, mert már elég régóta igazi kis segítőim a lányok a háztartásban. Janka szívesen jön, ha a mosógép ki-be pakolásáról van szó. Rebi ilyenkor vagy kitúrja a tesót, vagy megmarad a ruharázogatásnál.
A teregetés sem gond már. Kiborítom nekik a csipeszeket, s míg a lányok molyolnak, addig én felteszem a szárítóra a ruhákat. Ők meg -kérésre- adogatják a csipeszeket.
Ha "elkiáltom" magam, hogy megyünk porszívózni, Rebi fut a fürdőszobába, s bőszen mutogat a mosdó alatti szekrényre. Ott lakik a porszívó. Kérésre megmutatja, honnan vegyem elő a csöveket, hova dugjam a dugvillát. Műszaki érdeklődésű a lány, úgyhogy L-nak sem kell félnie, lesz segítsége. Amikor meg végeztünk a porszívózással, megint csak Rebi (általában ilyenkor is félretolja Jankát), betolja a fürdőszobába a porszívót.
Tegnap a portörlésbe is bevontam őket. Kaptak egy-egy papírtörlőt, s azzal mímelhették ezt a nemes tudományt a tévéállványom.
Janka a mosogatógép kipakolásánál is szívesen segítene, ha hagynám. Meg Rebi is. De nem hagyom, mert a mosogatógép ajtaját nem két csaj súlyára tervezték.
S még mielőtt valaki a GYIVI-hez rohanna, tisztán szórakozásból tesznek-vesznek körülöttem. Semmi kényszer, csak játék és móka.
Ha nem is lett tavasziasan meleg idő mára, de csalógató igen. Nem hagyhattam ki a sétát.
A csajok amúgy is jelzik, hogy menjünk: konkrétan odaállnak a fogas alá, mutogatnak fölfelé az overállra, vagy épp a sapkájukat cibálják ki a békás tartóból, s hozzák, tegyem a fejükre.
Szóval mentünk (ma is). Néha bizony kihagyok napokat: fáradtság, lustaság, rossz idő, 30 perces öltöztetési macera....
Megejtettem egy rövid vásárlást, majd mentünk két nagy háztömböt. Aztán csak "hirtelen" ott álltunk a játszótér előtt. Azaz csak én álltam, a csajok ültek.
Először Rebust hintáztattam meg, majd -amikor felszabadult a másik hinta is- Jankát is.
Azt a gurgulászó nevetést amit ezek lerendeztek. Kár, hogy nem volt nálam a fényképezőgép. Érdemes lett volna megörökíteni.
Mások sem tartották elvetendő gondolatnak a játszóteret, így beszélgethettem is. Jellemzően (és szokás szerint) arra voltak kíváncsiak, milyen két egykorú gyerekkel.
Háát, olykor nehéz. Ma például hazafelé indulni nem volt egyszerű, annyira bejött a hintás móka. Komolyan, mintha most ültek volna benne először.
Ki lehet találni kérem, ki csapott nagy patáliát, hogy ő még hintázna. Feszítette magát, amikor a kocsiba akartam ültetni. Így a hónom alá vágtam, s amikor a hinta már nem volt a látóterében, belegyömöszkéltem a babakocsiba. Kis sivítás után beletörődött, hogy ennyi volt mára.
Már le akartam jegyezni, de valahogy mindig felejtődött, hogy Janka egy ideje "anyáz". Ma viszont más kapcsán eszembe jutott, hogy meg kellene erről is emlékeznem.
Válogattam a fürdőszobában a szennyest, Janka segített bepakolni a mosógépbe. Egyszer csak felmutat a fogasra, ahol L. szabadidőruhája függött:
Utolsó kommentek